Hamburgeradó

A Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület Orbán Viktor miniszterelnök 29 pontos gazdasági akciótervének mintájára elkészítette 18 (+1) pontos akciótervét.

Ennek néhány pontját Csiba Gábor, az egyesület elnöke írásában bővebben megmagyarázza: Felmérések szerint a kórházaknak százmilliárd forint adósságuk van, ebből 40 milliárd a valóságos működési hiány, azaz egyhavi finanszírozási összeg hiányzik a kasszából. Ezt kérik visszatenni azért, hogy a rendszer működőképes maradjon a tényleges struktúraváltásig.

Javasolják, hogy az OEP-kifizetés az eddigi két hónap helyett egy hónappal kövesse a teljesítést, ami nem jelent többletpénzt, de mindenképpen átmeneti segítséget nyújt. A fennmaradó 60 milliárd forintot pedig csak egy jól kidolgozott átalakítási koncepció mentén lehet a rendszerbe visszatenni, hogy az eladósodás ne ismétlődhessék meg.

Javasolják, hogy egészségügyi hozzájárulásként tíz forintot tegyenek rá minden olyan termékre, amely bizonyítottan károsítja az egészséget. Ide tartozik az alkohol, a dohány, a hamburger, a chips és a szénsavas üdítők. A közvélemény által máris „hamburgeradónak" elnevezett hozzájárulás közvetlenül az egészségbiztosítási alapba folyna be, és számítások szerint évente százmilliárd forintos többletbevételt – a jelenlegi adóssággal egyező összeget – jelentene. S noha az egészséges életmódra nevelést nem lehet eléggé hangsúlyozni, az egészségtelen tápláléktól megbetegedett felnőtteket most kell gyógyítani, ha van miből.

Ez a forrás nem hasonlítható a vizitdíjhoz, annak ugyanis egyebek mellett az lett a következménye, hogy olyan embereket is eltántorított az orvostól, akiknek szükségük lett volna a segítségre. Soha nem volt annyi elhanyagolt eset, későn érkezett beteg, mint akkor.

Az egyesület által szorgalmazott egészségügyi hozzájárulás feladata a forrásbővítés mellett az lenne, hogy visszafogja az egészségtelen termékek fogyasztását, márpedig tudományos kutatások szerint az említett termékek egészségkárosítók.

Más államokban is kísérleteznek hasonló „adókkal", Romániában például a közelmúltban vezették be, ami sajtóhírek szerint hat százalékkal növelte az egészségbiztosítási alap bevételét.

A másik „pénzcsináló" javaslat az, hogy a kórházi felhasználásra szánt gyógyszerek csomagolása legyen nagy tételű, „lédig" kiszerelésben. A Csiba Gábor által vezetett miskolci megyei kórházban naponta kétezer tabletta Algopyrint adnak a betegeknek, és ezt a mennyiséget ugyanolyan 10-20 tablettás kiszerelésben vásárolják meg, mint bárki egy közforgalmú patikában.

Egy amerikai kutatás szerint a gyógyszerek árának felét a csomagolás teszi ki, ami ilyen mennyiségnél már a környezetre is jelentős károsító hatással van. Egy egészségügyi intézmény költségvetésének 10-15 százaléka gyógyszerkiadás, ami havonta négymilliárd forintot jelent országos szinten. A javaslattal legalább egymilliárd forintot lehetne megtakarítani.

Szorgalmazzák a közüzemi díjak maximálását is az egészségügyi intézményeknél, mert a kórházak most ugyanolyan piaci áron vesznek energiát, mint bármelyik profittermelő cég – noha nem termelnek profitot. A javaslat szerint a legalacsonyabb piaci árat mínusz öt százalékon kellene maximálni (befagyasztani). Az energiaszolgáltatók árajánlatait figyelembe véve ez havonta 1-1,7 milliárd forintos kiadáscsökkentést jelentene a kórházak üzemeltetésében.

A +1 javaslat szerint az egészségügyi korrupció megszüntetésének legegyszerűbb módja, ha a tulajdont és/vagy az üzemeltetési jogot átadjuk a történelmi egyházaknak, szerzetesrendeknek. A kétezer éves, szilárd erkölcsi talajon működő egyházak a legátláthatóbb „nonprofit" intézmények, működésük alapja a közösség érdeke. Ha minél több egészségügyi intézmény kerül az egyházak/rendek működtetési körébe, akkor elég lesz a pénz, elégedett lesz a beteg, s ami a leglényegesebb: test és lélek együtt gyógyul.