Hanyatlásunk okozói

Nincsenek sikertelen országok, csak rosszul vezetettek.

Ez a mondás egy híres közgazdásztól, Péter Druckertől származik. Lényege ugyanaz, ami a magyar bölcsességé: „Fejétől bűzlik a hal."

A nemzetek sikertelenségének okozója tehát elsősorban a kormányok rossz munkája. Gyurcsány Ferenc újabban a gazdasági és társadalmi problémák gyökerét az emberekben keresi. Egy konferencián azt állította, hogy a magyarok viselkedése, kultúrája miatt versenyképtelen, azaz sikertelen a magyar gazdaság. Azután meg nyolc év kemény munkát kért a magyaroktól, azt sugallva, mintha eddig nem dolgoztak volna keményen.

Erre meg az a mondás illik, hogy „ne menjen az a napra, akinek vaj van a fején". Hiszen a társadalmi-gazdasági romlást éppen ez a kormány okozta, és nem az emberek rossz munkája. Egy angol elemzőcsoport szerint a magyar gazdaság a jövő évben a világ húsz legrosszabbul teljesítő gazdaságának egyike lesz. Ez pedig nem függ össze a gazdasági válság hatásaival. Ugyanis a kormány rosszul irányítja az országot.

Ne feledjük például azt a pusztító munkát, amelyet az egészségügy területén kifejtett. Egy szerző 2007 eleji cikkében erről így írt: „A magyarországi egészségügyi reformnak nevezett tevékenykedés rengeteg kárt okozott. Például a vizitdíj-automaták bevezetése többe került, mint ami bevételt hozott. Viszont jó üzletet jelentett a kormány azon tagjainak, akiknek köze volt ezen gépek gyártásához és értékesítéséhez.

A vizitdíj-automatákkal sem sikerült azonban az embereket leszoktatni az orvoshoz járáshoz. Az úgynevezett egészségügyi reform célja - a kevesek üzleti érdekein túl - az volt, hogy hozzászoktassák a magyarokat az orvosellátás megfizetésére. Ezt az egészségügyi privatizáció első lépcsőjének szánta a kormány. A privatizáció hivatalos indokaként pedig ezt emlegeti, hogy nincs elég pénz a költségvetésben, szegények vagyunk, ezért be kell vonni a magántőkét az egészségügybe.

Csakhogy ez álságos magyarázat! A II. világháború előtt Magyarország szegény ország volt, mégis volt elegendő kórháza, sőt az akkori vezetők még új kórházakat is építtettek. A pénzhiány ma sem elfogadható indok. Sokkal jobban megmagyarázza ezt a privatizációs szándék, hiszen az egészségügy kiváló és biztonságos - állami pénzekre is támaszkodó - üzlet. Ne feledjük továbbá, hogy az egészségügyi intézmények kiváló telkeken fekszenek, ezért a kórház-magánosítás ingatlanspekulációra is alkalmas, így történhettek meg azok a felháborító esetek, amikor frissen felújított kórházakat zártak be. Az ilyen és ehhez hasonló pocsékolások és rossz döntések vezettek oda, hogy megnőtt az államháztartás hiánya, és - miközben ezen döntések következtében a magánvagyonok növekedtek - az ország gazdasága lejtőre került, az emberek meg szegényedni kezdtek."

Az egészségügyi átalakítás abszurditását mutatja a szerző szerint az az „archaikus", ha tetszik, feudális módszer is, amely az orvost és a gyógyszerészt bünteti, ha nem a legolcsóbb gyógyszert írja fel a betegnek. Emlékezzünk csak a Horváth Ágnes minisztériuma által támogatott reklámra: ne a mellékhatást, az árat nézze!

A gazdasági válságban a jól vezetett országok a jövőre gondolnak, azt ma próbálják jó irányba befolyásolni. „Mi nem előrejelezzük, hanem alakítjuk a jövőt" - mondják azok, akik nem mások (például az IMF) ötleteinek akarják kiszolgáltatni országukat. Ma az egyik legfontosabb dolog éppen az egészségügybe és az oktatásba való befektetés lenne. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az ilyen területen végzett beruházások „rossz időkben" még fontosabbak, mint „jó időkben".

A másik fontos cél pedig a kisvállalkozások felpezsdítése lenne. Ehhez radikálisan kellene csökkenteni a bürokráciát, amelyet a kormány jelenleg éppen növel - például a készpénzfizetés adott összeg feletti megtiltásával. Drága és hosszú folyamat nálunk egy új vállalkozás beindítása is. Holott most jelentősen csökkenteni kellene a cégbejegyzéssel kapcsolatos papírmunkát, és minimálisra szorítani a költségeit, akárcsak a munkát terhelő adókat. Érzékelhető kedvezményeket kellene adni az új munkahelyet teremtő hazai kis és közepes cégeknek. Ehelyett a kormány a nagy globális cégeket támogatja.

Azaz miközben a kormány reformról beszél, ő maga a régi recepteket alkalmazza. A megszorításokat, az IMF-hitelt, a nagytőke és a pénzvilág támogatását, így nem gyógyíthatók meg a gazdaság bajai.

A The Economist december 6-i száma szerint negyvennégy vizsgált ország közül csupán tízben gyengébb a gazdasági növekedés üteme, mint nálunk. A munkanélküliség is csak tizenegyben magasabb. Az előrejelzések a magyar gazdaság jövő évi eredményeivel kapcsolatban még borúlátóbbak.

Gyurcsány Ferenc, legújabb ötlete szerint „változásra és összefogásra lesz szükség 2009-ben". Igaza van! Változásra lesz szükség az ország élén, és összefogásra, hogy a változást minél gyorsabban meg lehessen valósítani.