Hiányos Semmelweis-terv

A szerzők is elismerik, hogy az anyag nem tartalmaz minden területre kiterjedő programtervet és részletes stratégiai, illetve akcióterveket sem.

Fél év alatt bővítette ki a 2010 októberében kiadott Semmelweis-vitairatot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága. A tárca tájékoztatása szerint a közreműködő szakértőkön kívül 148 hozzászólás érkezett 34 magánszemélytől és 114 intézménytől, szakmai vagy társadalmi szervezettől. Az elképzelésekről heteken belül tárgyal a kormány.

Az Újraélesztett egészségügy, gyógyuló Magyarország – Semmelweis-terv az egészségügy megmentésére címet viselő dokumentum az az anyag, amely megmutatja, hogy milyen beavatkozási irányt és konkrét intézkedéseket tervez a kormány az ágazatban.

Az egyik ilyen a nagyobb állami felelősség-vállalást jelentő, az intézmények közötti együttműködést, a struktúraátalakítást és a betegút-szerve-zést támogató, új állami egészségszervezési intézményrendszer lenne, amely országos központtal (Állami Egészségszervezési Központ) és területi egységekkel (Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságok) alakulna meg. Az országot 9-10 egységre osztanák, 1-1,1 millió lakossal, s itt önállóan szerveznék az ellátást.

Az azonban kimaradt az anyagból, hogy hol húznák meg a nagytérségi határokat, pedig korábban éppen ez a bontás okozott komoly feszültséget a tárca és a Fidesz erős politikusai között. A szerzők is elismerik, hogy az anyag nem tartalmaz minden területre kiterjedő programtervet és részletes stratégiai, illetve akcióterveket sem. A Semmelweis-terv célja, hogy összefogja ezeket az ágazati stratégiai és cselekvési terveket, s egységes keretbe foglalja őket.

Noha úgy tűnik, a kormány tisztában van az ágazat humánerőforrás-krízisének súlyával, a konkrét megoldásokig most sem jutottak el. Továbbra sem lehet tudni, mikor és mennyivel emelkedik az egészségügyi dolgozók bére. Azt írják, a probléma igen komplex, és újabb források bevonása nélkül csak szűk sávban képzelhető el a megoldás. Ki kell dolgozni az egészségügyi ágazati életpályára vonatkozó stratégiát, ami felmenő rendszerben homogén életpálya-csoportok mentén valósítható meg 2011-től.

Cél, hogy a béreket a hasonló végzettségi szintű munkavállalók munkaerőpiacon elérhető jövedelméhez igazítsuk, s fokozatosan közelítsük az EU átlagához, továbbá, hogy a kevésbé vonzó vidéki területen, valamint a „veszélyesebb körülmények között" dolgozók és a többletmunkát vállalók arányosan magasabb bérezésben részesüljenek.