Horváth Ágnes: Ki fizeti a révészt?

Több pénzt kivenni, az ellátások drasztikus szűkítése nélkül már nem lehet.

Tudjuk, hogy a hazai gazdaság különösen nehéz év elé néz, a világválság keresletszűkülést és ezzel párhuzamosan munkahelyek megszűnését hozza magával. A spirál lefelé tart, a kiutat keressük, keresik mások is. Az egyik legfontosabb cél, hogy az eleve alacsony foglalkoztatottsági szint minél kevésbé essen vissza, ezért egyre többen és többet beszélnek a munkáltatói bérterhek csökkentésének szükségességéről. Ezt nem vitatva, beszélni kell a járulékok csökkentésének következményeiről is, erről ugyanis kevés szó esik - írja a volt miniszter, ma a HealthCapital vezető tanácsadója a HVG-ben.

A járulékcsökkentés számtana egyszerű: a kevesebb járulék kevesebb tb-bevétel és kevesebb egészségügyi kiadás. A következmény: rosszabb ellátás. Hogy mégse jusson kevesebb a gyógyításra, ahhoz valahonnan pótolni kell a csökkentéssel kieső pénzt. Befizetheti az állam, ha ezt az összeget megspórolja máshol, vagy ha adót emel. Befizethetik az ellátás igénybe vevői, ezt 300 forintos alapon már kipróbáltuk, népszavazással ért véget.

 Harmadik lehetőség: a járulékfizetők körének kiterjesztése olyan társadalmi csoportokra, amelyek ma mentességet élveznek. Hogy mindez reális áron történjen, növelni kell az egyébként nem biztosítottak 4350 forintos „járulékmegváltási díját". Éppen ezért mélyen egyetértek Bokros Lajossal az egységes mértékű fix járulékrész bevezetésének a szükségességében, amit a nyugdíjasoknak is fizetniük kellene, különösen igaz ez a 2008 előtt megállapított nyugdíjakra.

(Gondoljunk bele, ha a járulékfizetők köre 3 millió fővel bővülne, akkor még a mostani alacsony „járulékmegváltási díj" befizetése is megteremtené a járulékok legalább 2 százalékpontos csökkentésének fedezetét.) Sőt a különböző járulékkedvezmények is kompenzálandók a társadalombiztosítás számára, mert nem folyhatnak el az egészségügyre szánt pénzek az államháztartás bugyraiba.

Csak ezekkel a lépésekkel és így tartható fenn az egészségbiztosítás egyensúlya és az ellátás színvonala az egyébként szükséges járulékcsökkentés mellett. A konvergenciaprogramban vállaltakat az egészségügyben már végrehajtottuk, innen több pénzt kivenni, az ellátások drasztikus szűkítése nélkül – amivel nem értenék egyet –, már nem lehet - írja a szerző.