Idegeket őrlő otthoni csaták

Naponta körülbelül nyolc gyereket bántalmaznak és havonta egyet agyonvernek a családtagjai.

Közel ezerötszáz bántalmazott menekült tavaly krízisközpontokba valamely agresszív családtagja elől. Közülük 420 édesanya és három apa, akik a gyerekeikkel menekültek, 82 egyedülálló nő és 11 férfi. A legijesztőbb adat azonban, hogy 921 gyereknek is menekülnie kellett.

- Tragédia, hogy folyamatosan nő a bántalmazott gyerekek száma. 2005-ben még csak körülbelül négyszáz ilyen eset volt - mondta Ádámné Dunai Irén, a szociális minisztérium főosztályvezető-helyettese. Tavaly a 7-13 éves gyerekek voltak a legtöbben a menekülők között, korábbi években inkább a legkisebbekkel, a három év alattiakkal kértek segítséget az anyák.

Kassai Tamás, a Baleseti Központ Gyermektraumatológiájának főorvosa hozzátette: becsléseik szerint naponta körülbelül nyolc gyereket bántalmaznak és havonta egyet agyonvernek a családtagjai.

2008-ban kilenc négyévesnél fiatalabb gyereket vertek halálra otthonában. A főorvos kiemelte: ez nemcsak a családok, hanem az egész társadalom diszfunkcióját mutatja.

Tavaly már teljes családok kértek segítséget a krízisközpontoktól: tizenegy olyan eset volt, ahol az egész családot zaklatták, zsarolták, ezért mindannyian menedéket kértek. Egy év alatt 56 ezren kértek segítséget telefonon, a hívók 78 százaléka volt nő, a legtöbben Budapestről telefonáltak. A krízisközpontokba is Pest megyéből érkeztek a legtöbben, de nem azért, mert itt a legrosszabb a helyzet. Éppen ellenkezőleg: Ádámné Dunai Irén szerint a fővárosban és környékén az emberek sokkal tájékozottabbak és több szakember áll rendelkezésükre.

Tavaly korábban nem tapasztalt problémák nehezítették a központok dolgát: ilyen például, hogy egyes iskolák nem hajlandók fogadni azokat a gyerekeket, akik a krízisellátásból jönnek. A segítséget kérők között nőtt a pszichiátriai betegek és a bántalmazott idősek száma, csakhogy a központokban dolgozók nem erre vannak kiképezve.

Szintén nehézséget jelent, hogy az agresszív szülő láthatási jogáról nem a központokban döntenek, így előfordul, hogy a családhoz kell engedniük azt, aki elől elmenekültek. A központok kihasználtsága százszázalékos volt, de akadt olyan hely is, ahol közel kétszáz százalék.

- Ha kell, a nappaliban vagy a játszószobában helyezik el a menekülőket, de senkit nem küldenek el helyhiány miatt - hangsúlyozta az osztályvezető-helyettes. A bántalmazottak harmada kapott helyet később átmeneti otthonban, ahol egy-másfél évig maradhatnak. A bántalmazókhoz visszatérőknek (az esetek 20-30 százalékában ugyanis visszamennek az áldozatok) menekülési tervet készítenek, ha újra el kell hagyniuk az otthonukat.

Távoltartást mindössze nyolc esetben rendeltek el a bántalmazó ellen. Gyulai Attila, az Érdi Rendőrkapitányság főhadnagya a 2009-ben hatályba lépett távoltartásról azt mondta: szerinte kapkodva született, eleinte a rendőrök nem is tudták, hogy mit és hogyan kell tenniük. Érden eddig mindössze egy esetben indítványozták. A főosztályvezető-helyettes kiemelte: a krízisközpontok önmagukban nem elegendők.

A probléma kezeléséhez együtt kellene működniük az úgynevezett jelzőrendszer tagjainak: orvosoknak, gyermekvédelmi szakembereknek, rendőröknek, bíróknak, szociális munkásoknak. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem mindenhol érzik egyformán fontosnak a kérdést. Ádámné Dunai Irén elmondta, hogy a háziorvosok, védőnők egyre segítőkészebbek, de a kórházi orvosokkal egyelőre nem sikerült együttműködni, pedig a jogszabályok szerint nekik is minden esetben jelenteniük kéne, ha családon belüli erőszakra gyanakszanak.