Ideggondozás - féktelenül

"Még hogy esetmegbeszélés, konzílium, a betegek igazságos elosztása, ugyan…"

Dr. Nemes János írásában egy neve elhallgatását kérő orvos tapasztalatait jegyezte le, aki egy ideggondozóban rossz szociális helyzetű súlyos elmebeteg pácienseket kezel. Mint mondja, képtelen rendesen ellátni a feladatát, átlagosan tíz-tizenöt perc jut egy betegre, mivel a pszichotikus betegek 65 százaléka nála köt ki, a másik három ideggyógyászra jut a többi, a könnyebb eseteknél fordított az arány. Náluk kevesebb a munka - és több a pénz.

Magyarázata szerint ez a lényeg: a pénz. „A betegellátás minden lépéséért pont jár, a pontokért meg forint, melyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizet ki nekünk. Pontosabban a szakrendelőnek, amely a befolyt összeg bizonyos hányadát, nekünk, szerződött egyéni vállalkozóknak (vagy bt.-nek, kft.-nek) - visszajuttat. Mi durván a „megtermelt" pénz felét megkapjuk. A rendelő és a pszichiáter abban érdekelt, hogy sok pontot termeljen - és lehetőleg kevesebb súlyos pszichotikust lásson el. Utánuk ugyanis első vizsgálatkor 1000, a továbbiakban már csak 300 forintot kapok. A könnyebb (neurotikus, fóbiás, pánikbeteg stb.) esetek után, rejtélyes okokból, elsőre 3500-at, majd minden visszarendeléskor 2000 forint jár - azaz hétszer több mint a súlyos betegek kontrolljáért. És még egy: az OEP havonta csak egy kontrollt finanszíroz. Ennek ellenére, még ha ingyen is, a súlyosabb elmebetegeket kezdetben, hetente visszarendelem. Ellenőrizni kell a beteg állapotát, az erős szerek hatását és mellékhatását. Ráadásul nekik egy életen át pszichiáterhez kell(ene) járniuk, hiszen nem gyógyítható, „csupán" karbantartható betegségekről van szó. A könnyebb betegeknél éppen fordított a helyzet. Egy jól beállított pánikbetegnek sokszor elegendő háromhavonta felírni a gyógyszerét, mégis havonta berendelik receptért - hogy újabb pontokat termeljen. Méghozzá sok pontot. Lehet, hogy az orvos valóban eltölt vele egy kevés időt, de gyakoribb, hogy a kolléga nem is látja a beteget, az asszisztens adja át az előre kitöltött receptet. Ám a beteg dokumentációja ilyenkor is súlyos vizsgálatokkal, és sok-sok ponttal hízik, hizlalja az orvos számláját.

Ugyanis gátlástalanul beleírnak mindenfajta vizsgálatot. Az egyik kolléga rendszeresen beír csoportterápiát - életében nem csinált ilyet. Sokfajta eljárást be lehet írni egyetlen betegnek, büntetlenül. Elegendő három szó, mondjuk a „kognitív működések térképezése", és máris 1000 ponttal, 400 forinttal lett gazdagabb az orvos. Hogy egy korrekt kognitív állapotfelmérés legalább fél-, de inkább egyórai munka - kit érdekel? Az OEP-et biztos nem - vagy nem értenek hozzá az ellenőrei. Én legalábbis sohasem hallottam, hogy bárki is lebukott volna ezen. Pedig feltűnhetne valakinek, hogyan lehet tucatnyi ilyen beteget egy órán belül tetőtől-talpig kivizsgálni. Ugyanez az OEP rigorózus vizsgálatot indít, jegyzőkönyvvel, pénzbírsággal, ha a háziorvos a szerencsétlen idős inkontinens betegnek néhány pelenkával többet rendel a megengedettnél. Ne feledjük, az egészségkassza zárt - a pontokkal manipulálás más orvos, más beteg kárára történik. Néhány éve félénken felvetették, hogy egy vizsgálatra ne juthasson, mondjuk húsz percnél kevesebb. Az ötlet csírájában elhalt, elsősorban a szakma ellenállása miatt. Így aztán, ha valaki gyors, percek alatt végez - nem hányható a szemére. A kollégák nagyon gyorsak, sokkal gyorsabbak nálam… Nem csak a pénz, az ellenőrzés hiánya is rontja az ellátás színvonalát. Nem egy orvos maximum fél tucat, rég elavult szert variál - naponta jelennek meg jobbnál jobb új gyógyszerek. Nincs szakmai kontroll, nincs főorvos, az OEP-et csak a papír érdekli. Próbáltam a kollégákkal beszélni, merev elutasításban volt részem. Még hogy esetmegbeszélés, konzílium, a betegek igazságos elosztása, ugyan…"