IQ a gének fogságában

Ahogy egyre nagyobb lesz egy gyermek, úgy fejtenek ki egyre nagyobb hatást génjei az intelligenciájára.

Ahogy egyre nagyobb lesz egy gyermek, úgy fejtenek ki egyre nagyobb hatást génjei az intelligenciájára. Ez ellentmond annak a korábbi véleménynek, miszerint az életkor előrehaladtával a környezeti hatások, az oktatást is ideértve, fokozatosan háttérbe szorítják a velünk született genetikai örökséget. Az emberek azért vélik úgy, hogy a gének hatása a korral csökken, mert az eltérő környezetben élő emberek közötti különbségek az élet során egyre nőnek, állítja egy angol kutatócsoport vezetője, Robert Plomin. Kutatásaik során azonban meglepő és ezzel épp ellentétes következtetésre jutottak.

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az intelligenciában mutatkozó különbségek legalább részben a géneknek köszönhetőek. Annak kiderítéséhez, hogy e genetikai hatás változik-e az idő múlásával, a Plomin vezette kutatócsoport összesen 11 ezer ikerpárral Angliában, Amerikában, Ausztráliában és Hollandiában külön-külön elvégzett vizsgálatok adatait gyűjtötte össze és elemezte.  A vizsgálatokban a kutatók az ikrek következtetési, logikai és számolási képességét vizsgálták az általános megismerő-képességük vagy g-értékük méréséhez. A vizsgálatokban azonos genetikai állománnyal rendelkező egypetéjű és kétpetéjű ikreket tanulmányoztak.

Azt találták, hogy gyermekkorban a gének mintegy 41 százalékban felelősek az intelligenciában mutatkozó eltérésekért, serdülőkorban ez az érték 55 százalékra nő, fiatal felnőttkorra pedig 66 százalékra emelkedik. Senki nem tudja, miért erősödik a gének hatása a korral, ám Plomin úgy véli, ahogy egy gyermek idősebb lesz, úgy aknázza ki és hasznosítja környezetét egyre jobban genetikai szükségleteinek megfelelően.

A magas g-értékkel rendelkező gyerekek megismerő-képességük serkentésére használják a környezetüket, és hasonló gondolkodású barátokat választanak maguknak. A közepes vagy alacsony g-értékű gyerekek viszont esetleg kisebb erőfeszítést igénylő tevékenységet választanak, és ezzel egyre inkább genetikai örökségüket hagyják érvényesülni.

Az öröklődés erős hatása mellett szóló bizonyítékok mégsem jelentik azt, hogy ez ellen semmit nem lehet tenni, állítja az amerikai Susanne Jaeggi, aki például a memória javítására szolgáló technikákat fejlesztett ki. Megfelelő tréning után az alacsonyabb IQ-értékkel rendelkező személyek a későbbi tesztek alapján valóban nagyobb fejlődést mutattak. Plomin úgy véli, a genetikai különbségek még inkább érvényre jutnak, ha a gyerekek oktatása azonos tanterv szerint történik, ahelyett, hogy természetes képességeikhez igazodna. Paul Thompson intelligenciakutató szerint a tanároknak olyan dolgok felé kellene terelniük a gyerekeket, melyek segítségével kibontakoztathatják velük született adottságaikat.