Járóbeteg-ellátás: átképezni vagy szélnek ereszteni? | Weborvos

Tévedtek, akik a kórházkarcsúsító reform hatásaként az egészségügyi dolgozók tömeges munkanélküliségét jósolták.

Minden várakozást alulmúlt az állásukból kikerült egészségügyi dolgozók áttelepülését segíteni hivatott mobilitási program. Bár az eredetileg két hónapos jelentkezési időt már többször is meghosszabbították, az egészségügyi tárca ismét kezdeményezte, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány egészen májusig prolongálja a programot. Eddig ugyanis mindössze 99-en vették igénybe a felkínált lehetőséget: vissza nem térítendő támogatást kérhetett az, aki korábbi munkahelyétől 50 kilométernél távolabb tudott csak állást találni. Így a helyváltoztatás támogatására szánt 500 millió forint 80 százaléka egyelőre a kasszában maradt - írja a HVG.

Miközben sokan hiányolták a munkahelykereséshez nyújtott hathatós állami segítséget, az egészségügyben megnyílt lehetőségekkel csak igen kevesen éltek. Mind az új állást, mind a munkaerőt keresők elkerülték például a tisztiorvosi szolgálat igényregisztráló szolgáltatását, ugyanakkor a magát az első magyar egészségügyi állásportálként hirdető Dr. Mediátor Kft. internetes honlapján kétszáznál több álláskereső és csaknem félszáz ajánlat randevúzik.

Pontos statisztikák híján csak közelítő adatok állnak rendelkezésre arról, hányan kényszerültek elhagyni korábbi munkahelyüket az egészségügyben. Ezek szerint 1100-1500 orvos és 4 ezer egészségügyi szakdolgozó állása szűnt meg a 16 ezer aktív kórházi ágyat érintő tavaly áprilisi kapacitásszűkítéssel. Igaz, eközben több mint 7 ezer krónikus- és rehabilitációságy-többlet keletkezett, amely részben átvette az aktív gyógyító osztályokon felszabadult orvosokat és nővéreket. Miközben a legtöbb kórházi ágy a fővárosban szűnt meg - bezárták egyebek között a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézeti Központot, a Sváb-hegyi és a Budai Gyermekkórházat, a Schöpf-Mérei szülészetet -, mégsem keletkezett érzékelhető munkanélküliség.

Szakértők szerint az érintettek különféle stratégiákat követtek. A nyugdíj mellett dolgozók - a kórházak jellemzően e korosztálynak mondtak fel - nem kerestek új állást. Mivel az orvosok többsége több helyen is gyógyít - a kórházon kívül szakrendeléseken és magánpraxisban is -, így az egyik kereseti lehetőség kiesése nem okvetlenül ösztönözte őket intenzív, akár távolabbi városokat is célba vevő álláskeresésre. A közalkalmazottak egy része azért sem jelentkezett még a munkaerőpiacon, mivel megkapták az 5-8 hónapra szóló végkielégítést, így kivárják, amíg letelik a "fizetett szabadságuk", s majd csak a következő hónapokban kezdenek állás után nézni. Egyes gyógyítóteamek pedig összekapaszkodtak. így például a Schöpf-Mérei orvosai és szakdolgozóinak egy része

"A korábbi belső munkaerő-tartalékok ezzel az elbocsátási hullámmal megszűntek, ma már továbbképzésre sem tudják elengedni a dolgozókat" - állítja Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke. A 95 ezer szakdolgozó - nővérek, asszisztensek, műtősök, ápolók és mentősök - 4 százalékát érintette a kórházi kapacitásszűkítés, ám ők még annyira sem bizonyultak mobilnak, mint a doktorok. Az átköltözési programba benevezőknek csak egyharmada volt szakdolgozó. A kamara szerint a szakdolgozók is kivárnak, hiszen vannak esélyeik, hogy a szaporodó gyógyszertárakban, a remélhetőleg növekvő súlyú és szerepű járóbeteg-szakellátásban, a rehabilitációs vagy ápolási ellátásban találjanak maguknak új állást.