Jogot véd, nagymama, recepteket gyárt

Sokan mesebelinek tartják az egykori faddi körorvos, dr. Csehák Judit karrierjét.

Hogy lehet az, hogy a Duna menti település orvosi rendelőjéből valaki egyszer csak a miniszterelnöki hivatalban találja magát, s ott sem akármilyen asztalnál foglal helyet: egyenesen miniszterelnök-helyettes lesz. Csodák nincsenek: Csehák Judit kihasználta lehetőségeit. Kíváncsiság és ambíció hajtotta. Mostanra kiábrándult a politikából, a parlamenti munkából. Jelenleg a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Alapítvány kuratóriumának elnöke. Közben nagymamáskodik, főz, még receptkönyvet is kiadott.

Mint mondja, a hajdani körorvosságot családi okból, kényszerből vállalta el. Nem tartotta helyénvalónak, hogy szakvizsga nélkül kell önálló munkát ellátnia, ezért tanfolyamokra járt, tovább képezte magát, részt vett az első egészségügyi szervezői stúdiumon, majd társadalom-orvostan szakvizsgát tett. Közben túljutott az akkor szinte kötelező marxista szakosítón is. Annyira nem akart lemaradni, hogy minden folyóiratot járatott, máig tele van velük a padlás. A provincializálódás ellen védekezett így, közben rájött, hogy a városiak se műveltebbek a vidékieknél. Hozzáteszi, a legtöbb sikerélménnyel végzett munka volt a körorvosság, de mást is ki kellett próbálnia, hogy ne érezze magát bezárva. Szekszárdon akkor üresedett meg a városi és járási főorvosi állás.

Addig két férfi látta el a feladatot, Csehák Judit megkapta mind a kettőt, összevonva. A szekszárdi Béla tér két oldalán volt a két hivatal, egyikből átjárt a másikba. Majd „átigazolt" a szakszervezeti mozgalomba, mégpedig úgy, hogy őszintén és éles hangnemben ecsetelte, mit nem csinál a szakszervezet. Először az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében, majd a SZOT-ban szakmai titkárként munkálkodott az egészségügy javításán. Önkritikusan bevallja, nem a vitatkozópozíció vonzotta, hanem az, hogy tudta, mi van a végeken, mi valósul meg a „fent" hozott határozatokból, szeretett volna a jobb döntésekhez hozzájárulni. Ha kasszát csinálna a hetvenes évek végétől 1984-ig, amikor miniszterelnök-helyettes lett, be kellene vallania, hogy akkoriban nem jól működött az egészségügy.

Nyilvánvaló lett számára - és a kormány számára is -, hogy csak fejlesztésekkel nem lehet a lakosság egészségügyi állapotát javítani. A miniszterelnök-helyettesi poszttal tulajdonképpen megkínálták. Elfogadta, de nem szorongás nélkül, ha osztályozni kellene azt a három évet, négyest adna a „dolgozatára" Igyekezett megismerni a folyamatokat, az embereket, a hozzájuk tartozó területeket. Voltak feladatok, amelyekről keveset tudott, ebbe majdnem belehalt. Szerinte ez a fajta szorongás kötelező kellene hogy legyen mindenki számára, a hivatal ugyanis se észt, se tudást nem ad. Ennek az időszaknak a legnagyobb nehézsége az a teher volt, ami a családra hárult. Három évet töltött ebben a tisztségben. Parlamenti képviselőségére vegyes érzelmekkel tekint vissza Csehák Judit. Kilencventől kilencvennégyig megszenvedte, hogy Rákosi és Gerő örökösének titulálták. Úgy védekezett, hogy lejárt a parlamenti könyvtárba, és felszólalásaiban szakmatörténeti előadásokat tartott. Tele volt illúzióval, azt hitte, hogy a politikai ordítozások lehalkulnak majd, és a képviselők higgadtan áttérnek a szakmapolitikai témákra. Egy idő után azonban be kellett látnia, hogy a parlament nem az ő terepe, ezért 2003-ban lemondott. Megkönnyebbült, amikor felállt. Nekiállt, és előkészítette az alapítvány munkáját, ma a kuratórium elnöke.

A humánszolgáltatások, gyermekjóléti szolgáltatások igénybevevőinek, az idősellátás résztvevőinek jogvédelmét látják el, jórészt önkéntesek segítségével. Évente 30 ezer panaszügyet dokumentálnak, továbbítanak. Az ügyek többsége a helyszínen rendezhető, de van olyan is, ami a bíróságon végződik. A mostani ellenzék már kikezdte ezt a közhasznú tevékenységet is, mondván, mi szüksége van uniós támogatásra az alapítványnak.

Csehák Judit ezt is túlélte, akárcsak a rendszerváltás utáni kommunistázást. Manapság szabadidejében az unokáival foglalkozik, és előszeretettel főz. Először csupán magánhasználatra készített receptkönyvet a férje fotóival, és szétosztották a kollégáknak, barátoknak. Később a barátok megfinanszírozták a nyomdaköltséget, és a szakácskönyv megjelent a könyvpiacon is. Arra a kérdésre, hogy a szakácskönyv miatt nem kezdték-e ki, azt válaszolta: - Ezt megúsztuk…