Józan drogpolitikát!

Évente körülbelül nyolcmilliárd forintot fordít az állam a droggal kapcsolatos büntetőjogi kiadásokra.

Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa úgy látja, a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. jogegységi határozata óta a bíróságoknak összegezniük kell a fogyasztótól ténylegesen lefoglalt, illetve a vallomásokból ismert, de már meg nem lévő drogmennyiségeket.

Egy rendszeres amfetamin- vagy heroinfogyasztó feltáró vallomást tesz fogyasztási szokásairól, akár jelentős mennyiségű drog birtoklása és megszerzése miatt is eljárást indíthatnak ellene, s még letöltendő szabadságvesztést is kaphat. Ezzel éppen azok eshetnek el a büntetőjogi eljárás alternatívájaként választható hat hónapos kezeléstől, akiknek a leginkább szükségük lenne kezelésre: a drogfüggők. Az elterelés már eddig is közel 90 százalékban az alkalmi marihuánafogyasztók kényszerkezeléséből állt. Erre költik az adófizetők pénzét, miközben az önként kezelésre jelentkező, valóban problémás droghasználók hosszú várólistára kerülnek a pénzhiány miatt. Nemcsak az ellátórendszerre jellemző az aránytalanság, hanem a drogpolitika egészére is.

Évente körülbelül nyolcmilliárd forintot fordít az állam a droggal kapcsolatos büntetőjogi kiadásokra, míg kezelésre, prevencióra, kutatásra és ártalomcsökkentésre együttesen is csak kétmilliárd jut - és ebben már benne van az elterelés is. A TASZ a Magyar Addiktológiai Társasággal (MÁT) és az Ártalomcsökkentők Egyesületével együtt januárban Józan Drogpolitikát! címmel kampányt indított egy olyan kompromisszumos megoldásért, amely a droghasználatot szabálysértésnek minősítené, és ezzel elhárítaná a fogyasztókat sújtó büntetőjogi fenyegetést. Ezt a megoldást tartalmazza Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntetőkollégiumának elnöke által készített törvénytervezet, amelyet már a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) jogi szakbizottsága is jóváhagyott, az igazságügyi és rendészeti minisztérium azonban még nem bocsátott tárcakörözésre, sőt még kodifikációs füzeteiben sem jelentetett meg.