Kell-e a tudósoknak állandó tiszteletdíj? | Weborvos

Az akadémikusok és a nagydoktorok egy része tudományos értelemben teljesen inaktív, azaz nem publikál és nem is oktat.

Gazdasági krízis ide vagy oda, akadémikusnak lenni Magyarországon továbbra is biztos egzisztenciának számít: az évek óta változatlan összegű, de sokat kifogásolt tiszteletdíj a felső középosztály életnívójának eléréséhez és fenntartásához kétségtelenül elegendő. Valójában persze nem is az a kérdés, hogy az országnak megér-e néhány milliárdot legjobb tudósainak honorálása, hanem inkább az, hogy ez a ráfordítás a teljesítménytől kevéssé függő tiszteletdíjak formájában hasznosul-e a leghatékonyabban – tájékoztat a Népszabadság.

 
A mérleg egyik serpenyőjében a tiszteletdíjakkal kapcsolatos ráfordítások foglalnak helyet. A 250 rendes tag fejenként havi 455 ezer forintnyi tiszteletdíjat kap, a levelező tagok 354 ezer forinthoz jutnak (mindkét összeg bruttóban értendő), a két csoport együttesen idén 1,787 milliárd forintjába kerül az adó-fizetőknek. Az akadémiai doktorok tiszteletdíja havi 90 ezer forint, ezen a címen idén 2,893 milliárdot fizet ki az állam. Az akadémikusok pillanatnyilag 346-an, az akadémiai doktorok 2622-en vannak, vagyis összesen mintegy háromezer fő részesül ilyenfajta díjazásban.

A mérlegelés másik kikerülhetetlen szempontja, hogy milyen teljesítményt vár el az állam cserébe a dotációért – nos, itt már jóval kevesebb az objektív fogódzó. Szokás például arra hivatkozni, hogy egy-egy PhD-ösztöndíjas valamelyik nyugat-európai vagy amerikai kutatóhelyen nagyjából havi 3000 eurót (mai árfolyamon 900 ezer forintot) keres, és – mivel a tudomány nemzetközi – legalább ezzel a honoráriummal versenyképesnek kellene lennie a hazai díjazásnak. Ezzel szemben áll ugyanakkor az az érvelés, hogy aligha találnánk ma Magyarországon több száz olyan tudóst, aki nemzetközi viszonylatban is releváns, eredményes kutatómunkát folytat (olyat, ami egyébként az akadémiai tagságra is predesztinálná), és rászorulna az akadémikusi tiszteletdíjra – hiszen kutatóintézeti vezető-ként, egyetemi tanárként, uniós vagy egyéb nemzetközi projektek résztvevőjeként nyilván fizetésben és egyéb juttatásokban is részesül.

Ezzel szemben az akadémikusok és a nagydoktorok egy része tudományos értelemben teljesen inaktív, azaz nem publikál és nem is oktat. Ezért aztán időről időre felvetődik – az elmúlt években például Prugberger Tamás és Polónyi István javasolt hasonlót –, hogy az MTA rendes és levelező tagjaitól, illetve doktoraitól minden évben kérjen „tudományos tevékenységi jelentést" az Akadémia, és ehhez igazítsák a tiszteletdíjak mértékét és folyósítását.

 
Ezek az ötletek azonban – ugyanúgy, mint a tudományfinanszírozás mélyebb reformjára irányuló javaslatok – rendre elhalnak az érintettek ellenállásán.

– Népszerű gondolat azt tartani, hogy az akadémiai tiszteletdíj valamilyen szocialista örökség, a „szovjet modell" része. A valóság azonban más: a Magyar Tudományos Akadémia tagjai az intézmény alapításától kezdve tiszteletdíjban részesülnek – állítja Palló Gábor tudománytörténész. A szakértő szerint tény, hogy ez a fajta díjazás a nyugati országokban ismeretlen, ám a kétféle szisztéma más okok miatt is nehezen összevethető: mások az akadémiák funkciói, és más a finanszírozási háttér is. Amíg nem vetődik fel, hogy radikálisan átalakuljon a tudomány állami támogatásának struktúrája, addig a tiszteletdíjakhoz sem érdemes hozzányúlni. A mai gyakorlat nem rokonszenves, nem is támadhatatlan, de pillanatnyilag nincs jobb – szögezi le Palló Gábor.