Kell-e módosítani a gyógyszer-gazdaságossági törvényt?

A Világgazdaság kérdésére Székely Tamás egészségügyi miniszter közölte, nincs szükség a gyógyszer-gazdaságossági törvény lényegi módosítására.

A két éve megalkotott jogszabály alkalmazásával ugyanis sikerült stabilizálni az egészségbiztosító gyógyszerkasszáját. Azzal ugyanis, hogy az egyes terápiás csoportokba sorolható orvosságok közül a legolcsóbb árához szabja a többi szerhez is adott fix támogatás összegét, jelentős megtakarítás érhető el, ami lehetőséget ad új készítmények befogadására. Ezt a jövőben kormányrendeletben szabályoznák, s tervezik, hogy a módszert bevezetik az azonos terápiára alkalmas gyógyászati segédeszközöknél is. Hozzátette, finomítani szükséges a támogatási volumen alá tartozó gyógyszerek rendjét is.

Frédéric Ollier, a Sanofi-Aventis/Chinoin vezérigazgatója szerint nem az a kérdés, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvényt meg kell-e változtatni vagy sem, sokkal inkább az, hogy milyen értéket tud teremteni az egészségügy minden szereplője, beleértve a gyógyszeripart is. Ameddig az ágazatot csak költségtényezőnek tekintik, addig csupán rövid távú szemléletről és nem értékteremtésről lehet beszélni. Az egészségipari, benne a gyógyszeripari innovációnak akkor van értelme, ha ez a betegek érdekeit szolgálja, ami közös felelősség, emellett az ipar is abban érdekelt, hogy a megfelelő beteg szedje a megfelelő gyógyszert, amely készítmény lehet teljesen új terápiás megoldás, de vannak esetek, amikor megfelelőek a régebbi, generikus gyógyszerek is. A lényeg a terápia eredményessége és a gyógyszerbiztonság – mondta Frédéric Ollier.

Kaló Zoltán, az ELTE TÁTK Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője kifejtette, felülvizsgálatra szorul a biztosító gyógyszerár-támogatási rendszere, ezen belül a generikus program és az innovatív készítmények befogadási rendje. Szerinte olyan generikus programra van szükség, amely a megtakarításon és a betegek terápiahűségén alapul. Ennek egyik feltétele, hogy az OEP ne változtassa gyakran a támogatás alapjául választott referencia-gyógyszereket, emellett szükséges az orvosok és gyógyszerészek ösztönző rendszerének kialakítása is. Az innovatív készítmények befogadásánál a költséghatékonysági szempontokat kell tovább erősíteni, s célszerű lenne meghatározni, hogy az OEP mennyit költhet egy minőségi életév nyereségre.

Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke emlékeztetett, a 2007. januári és a 2009. márciusi tb-támogatáscsökkentés és -megvonás éves szinten 70 milliárd forintot jelentett. Hatására 2007-ben 30 millió dobozzal kevesebb gyógyszert váltottak ki a betegek. Mérések alapján a lakosság vényköteles gyógyszerterhei összességében több mint másfélszeresére emelkedtek három év alatt.

Egyértelmű jelei vannak a betegek mennyiségi és minőségi alulgyógyszerelésének. A lakosság gyógyszerterhei nem növelhetők tovább, a gyógyszertárak pedig elvesztették gazdasági stabilitásukat. Napi probléma a beteg számára a többfordulós gyógyszerbeszerzés, és nem vigasz számukra, hogy több patikában kereshetik a gyógyszerüket. Magyarországon megszűnt az ellátásbiztonság, a betegek sokszor kérdezik: kik a felelősök ezért a helyzetért – tette hozzá.