Kérdőjelek a rákbetegek ellátásában | Weborvos

Nem tudni, hogy hatékonyak-e a terápiák, s nem tudjuk összehasonlítani a kórházakban folyó kezelések színvonalát sem.

Bár egyes daganatfajták hazánkban követelik a legtöbb áldozatot, és Magyarországon évente körülbelül háromszázezer daganatos beteg szorul kezelésre, mégsem tudni, hogy hatékonyak-e a terápiák, s nem tudjuk összehasonlítani a kórházakban folyó kezelések színvonalát sem. Most újabb tervezet van a döntéshozók asztalán, s ha megszavazzák, rendeződhet ez a probléma, mert összeállhat végre a nemzeti rákregiszter, és átalakulhat az onkológiai ellátórendszer is. A Magyar Hírlapnak Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója nyilatkozott.

- Kezdettől fogva az a probléma, hogy a daganatos betegek egyes adatait más és más szervezetek kezelik. A szűréssel kapcsolatos adatok az ÁNTSZ-hez futnak be, de itt nem kezelhetnek személyi információkat, így csak annyit tudnak, hány ember és hol jelent meg szűrésen. A jelentés révén a finanszírozás miatt a szűrési adat az OEP-hez is elkerül, de az OEP sem tudja, hogy a szűrési adatok közül mennyi mutat negatív vagy pozitív eredményt. A gyakorisági adatokat, tehát amikor szövettani eredmény bizonyítja a daganat megjelenését, a rákregiszterhez adják le, amely már kezelhet személyi adatot. A gyógyítással kapcsolatos információk viszont megint az OEP-hez kerülnek, szintén a finanszírozás miatt, s ezeket a regiszter nem kaphatja meg, míg a halálozási adatokat csak a Központi Statisztikai Hivatal ismerheti. A rákregiszter tehát most még csak gyakorisági adatbázis, és ennek a feladatnak eleget tesz. Ahhoz azonban, hogy a rákos betegséggel és a beteggel kapcsolatos összes adat rendelkezésre álljon, törvénnyel kell kibővíteni a jogkörét.

Több hónapos munka után most úgy néz ki, hogy olyan törvényjavaslat született, amely összekapcsolja az említett rendszereket, s attól kezdve a daganattal kapcsolatos összes adat megjelenik a rákregiszterben. Lehet majd túlélést számítani, látni lehet az álpozitív és álnegatív eredményeket is. Arra is alkalmas lesz, hogy összehasonlíthassuk az onkológiai központok teljesítményét, ami a betegnek is fontos, mert tudnia kell, hogy hol, milyen eséllyel kezelik.  Mindenki követi a saját betegét, a kezelési folyamat egyes mozzanatai pedig a finanszírozónál is megjelennek. Ám mivel izolált adatokról van szó, a rákbetegség teljességét nem lehet pontosan értékelni.

Az onkológiai centrumnak máig nincs pontos definíciója, ezért inkább ellátóhelyekről kell beszélni. Ilyenből körülbelül ötven van az országban, lényegesen több, mint amennyi feltehetően szükséges. Ahhoz, hogy a daganatos betegnek jó esélye legyen a gyógyulásra, mindegyik diagnosztikai és terápiás lehetőségnek rendelkezésre kell állnia. Szükség van patológiai, képalkotó és labordiagnosztikára, a kezelésben pedig sebészetre, gyógyszeres és sugárterápiára.

Most nagy a szórás. Vannak viszonylag jól fölszerelt kórházak, meg olyanok is, amelyek az ellátásnak csak szűk keresztmetszetét adják. Magyarországon a beteg csak akkor kaphatja meg a neki legmegfelelőbb kezelést, ha úgynevezett komprehenzív rákcentrumba kerül, olyan helyre, ahol az említett diagnosztika és terápia teljes spektruma megvan, mint amilyen a mi intézményünk. Ha nem ilyen helyre kerül a páciens, akkor nagyon jól kell megszervezni a betegutakat. Ha az egyik helyen hiányzik például egy vizsgálati módszer, akkor vagy a beteget, vagy a tőle vett mintát el kell küldeni egy másik helyre, ahol megvizsgálják, majd visszaküldik. Vagy ha például nincs sugárterápia az adott kórházban, akkor a megfelelő helyre irányítják terápiára. Az ellátáshoz nélkülözhetetlenek az onkológiai munkacsoportok, de a tagokat az utóbbi esetben különböző helyekről kell összehozni, ami bonyolult feladat. Emiatt az Egyesült Államokban is erősen a centralizáció felé mozdult el az onkológia, s ezt az utat választja most Európa, illetve Ázsia is, ahol most építik fel az ellátórendszert. Már a kezdetektől komprehenzív centrumok épülnek például Szingapúrban, Dél-Koreában, Kínában.

A magyar rendszert úgy képzelem el, hogy egyedüli összetett rákcentrumként működne az Országos Onkológiai Intézet, amelyet regionális centrumok vennének körül, és minden megyei kórháznak lenne klinikai onkológiai osztálya - mondta el a főigazgató. Az országot hálózatosan és különböző szinteken fednénk le, a munkacsoportok pedig akár műholdas rendszer segítségével dolgozhatnának. Fejlett informatika jelölhetné ki a betegutakat, segítené a konzultációt.

Meg van a teljes protokollgyűjtemény is, amely minden lehetséges helyzetre leírja, hogy milyen diagnosztikát és terápiát kell alkalmazni. A tervek szerint ezeket is informatikai rendszer tárolná, s akkor, kis túlzással, csak meg kellene nyomni egy gombot, és a számítógép megadná a kért információkat.

- Az intézet összeállította az onkoterápiás irányelvek mellett az egyes szervi lokalizáció ellátásához szükséges módszerek gyűjteményét is. A kettő együttes használata pontosan meghatározza a diagnosztikai és terápiás algoritmust, valamint a hozzátartozó szükséges módszereket, és pontosan levezethető belőle az az ellátási szint, illetve hely, ahol a beteg a megfelelő gyógyszeres kezelést megkaphatja. Ha a fenti gyűjtemények, továbbá a beteg leletei egy központi vagy egy országos onkológiai informatikai rendszerbe kerülnének, automatikusan lehetne megjelölni a betegutakat. Ennek a rendszernek a kiépítését már többször is kezdeményeztük.