Keringési zavarok

Három éve, 2007 áprilisában zárták be Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI).

Időközben számos, a nyilvánosság előtt elfedni szándékozott visszásságra derült fény, többnyire a pszichiátriai ellátással összefüggésben. Ami azonban az intézmény nemzetközileg is elismert másik profilja, a neurológia s ezen belül az agyérbetegségekre specializálódott központjának sorsa, kevésbé ismert.

Pedig a látszólag előzmények nélkül, hirtelen bekövetkező agyi katasztrófák különböző típusai Magyarországon évente kétszázötvenezer emberre sújtanak le, akik közül évente mintegy 30 ezren hunynak el. És nem csak az idősebb korosztályból. Tudunk életerős fiatalokról, középkorú nőkről is, akiket a mai diagnosztikai lehetőségekkel, speciális beavatkozással meg lehetne menteni. Ennek ismeretében külön figyelmet érdemel, hogy a méltó élet esélyét megnövelő, a legkorszerűbben felszerelt, 2006 júliusában átadott és sikerrel működött egészségügyi létesítményről mondták ki három évvel ezelőtt, hogy fölösleges és nincs rá szükség.

A hajdani OPNI egyik oldalszárnyának bejárata felett ez olvasható: CVI (cardiovascular intervention) Kht., invazív stroke-központ. Az invazív módszerek lényege: diagnosztikai képalkotó gépekkel és eljárásokkal lehetővé válik, hogy az agy károsodott részeihez műtéti beavatkozás nélkül hozzá lehessen férni, és azokat kezelni tudják.

A stroke mint orvosi szakkifejezés annyit jelent, hogy az agy valamely részének vérellátásában súlyos zavar támad, amely agykárosodással és annak következményeivel jár. A stroke-nak két fajtája van. Az egyiket hétköznapi nyelven agyvérzésnek nevezik. A másik a trombotikus jellegű, amikor a vérrög úgynevezett agyi infarktust okoz. Egyéb feladatok mellett ez utóbbi baj megelőzésére, az időben beavatkozásra összpontosítottak itt, igen jó eredményekkel.

Idén februárban a Magyar Nemzet munkatársa több kérdést is feltett az Egészségügyi Minisztériumnak azzal kapcsolatban, milyen módon ment végbe a felszámolás, mennyi közpénzt vitt el. Valamint, hogy igaz-e az az értesülés, miszerint az intézményben nagy értékű, de kihasználatlan diagnosztikai műszerpark található. Továbbá, hogy egy tizenöt évre szóló program szakadt félbe, s a gépeket működtető közhasznú társaságnak érvényes szerződése és immár milliárdokra rúgó kárigénye van az állammal szemben. A tárca sajtóosztálya a CIB bankhoz irányította a napilap munkatársát, ahol azonban üzleti titokra hivatkozva elutasították a válaszadást.

Azonban kitartó munkával megtalálta a berendezéseket működtető CVI Gyógyító, Kutató és Oktató Kiemelten Közhasznú Társaság három alapító tagját, egy matematikust, Szécsényí Tibort, valamint két orvost, Major Lászlót és Mogyorósy Sándort. Céljuk az volt, amelyről máig nem tettek le, hogy a népbetegségnek számító szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők kivizsgálását és gyógyítását a már említett invazív módszerekkel elősegítsék. Amikor az ehhez szükséges diagnosztikai központok létesítését és működtetését megtervezték, elsősorban azokra a hazai kórházakra gondoltak, amelyek nem rendelkeznek az ilyen nagyságú beruházáshoz szükséges anyagi háttérrel. Szívkatéter-laboratóriumot működtettek a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky-kórházban. Sikereikből és módszereikből tanulva az említett kórház később többmilliárdos állami forrásból létrehozta saját ilyen jellegű diagnosztikai egységét.

Mint Szécsényi Tibor, a CVI ügyvezető igazgatója 2010 tavaszán megemlíti, ma is büszkék arra, és sikernek tartják, hogy 2006-ban elnyerték az OPNI közbeszerzési pályázatát. Ez az intézet teljes képalkotó diagnosztikai és terápiás tevékenységének kiépítését magában foglalta. Tizenöt évre szóló szerződést kötöttek egy teljes körűen digitalizált és a nap 24 órájában betegeket fogadó diagnosztikai központ létrehozására és működtetésére - a tárcával egyeztetve. Ez a bezárásig eredményes és gazdaságos volt.

Nagy Zoltán professzort az utóbbi időkben a „megmagyarázhatatlan" családi tragédiák, halálesetek kapcsán szeretik megszólaltatni a televízióban. Major László kardiológus-radiológus szerint az OPNI-ban 2006-ban elkezdett munkájuknak az volt az egyik erőssége, hogy a diagnosztizálást és a neurológusok gyógyító tevékenységét meg tudták erősíteni modern kardio-radiológiai eljárásokkal. A vizsgálatokhoz szükséges műszerparkról nem is beszélve. Utal a számos sikeres érfestéses vizsgálatra, amellyel nagyobb esély teremtődött arra, hogy az érdugulás fókuszát megtalálják, és közvetlenül arra a helyre juttassák el a vérrögöt oldó anyagot, ahol az a bajt okozta.

Mint említi, a másfél évnyi együttműködés, a közös célok és sikerek után okkal gondoltak arra, hogy napi munkájuk mellett megkezdhetik egy olyan modell kidolgozását, amelynek célja a hasonlóan működő országos hálózat kiépítése. Azonban ez a kezdeményezés a OPNI bezárásával elhalt, pedig égetően szükség lenne a nap 24 órájában működő, állandó készültségben lévő stroke-központokra és a kifejezetten erre a területre vonatkozó szakmai protokoll kidolgozására.