Kétséges, követendő-e a bécsi példa

Százhúsz hajléktalan ember talál otthonra 2010-től abban a két lakóházban, amelynek alapköveit most tették le Bécsben.

A beruházás 7,6 millió euróba kerül. Megvalósulásával 120, jelenleg hajléktalanszállón élő férfi, nő, illetve házaspár jut zuhanyozóval, konyhával, alvótérrel ellátott lakáshoz. A lakókat szociális munkások és más szakemberek segítik majd abban, hogy megbirkózzanak a mindennapi problémákkal. Felvetődik a kérdés, vajon Budapest nem járna-e jobban, ha a különböző alapítványokhoz, karitatív szervezetekhez befolyó, jelenleg szétforgácsolódó pénzeket hajléktalanokat befogadó lakóházak építésére fordítanák.

Vecsei Miklós hajléktalanügyekért felelős volt miniszteri biztos, jelenleg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke leszögezte: hajléktalanoknak lakóházat építeni rossz segítés. Ez véleménye szerint ez szegregáció. Vecsei Miklós szerint a cél csak az lehet, hogy a hajléktalanok számára olyan lakásokat béreljenek, amelyekben nagyobb eséllyel integrálódhatnak a társadalomba. Számos hajléktalan korábban komoly egzisztenciával rendelkezett, de életük különböző okokból kisiklott. Egy emberi lakás számukra a mentőövet jelenthetné. Azok számára, akik évtizedek óta hajléktalanok, és már képtelenek új élet kezdésére, a magas színvonalú gondoskodás, például a kórházak krónikus osztályaihoz hasonló ellátás lenne a megoldás.

Vecsei Miklós utalt a most induló uniós programra, amelynek keretében albérleti támogatást, foglalkoztatási támogatást nyújtanak a rászorulóknak, és folyamatosan figyelemmel kísérik a hajléktalan ember sorsát. Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora a Népszavának elmondta: örülne egy bécsihez hasonló lakóháznak, de ezzel a hajléktalanproblémának csupán egy töredéke oldódna meg.