Kétszer több ápoló menne külföldre

Egyes országok készek hatalmas energiát mozgósítani, hogy Kelet-Közép-Európából munkaerőt toborozzanak.

Decemberig 280 egészségügyi szakdolgozó kérte ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolásokat, kétszer annyian, mint tavaly, amikor százötvenen igényelték a dokumentumokat.

- Év eleje óta érzékelhető, hogy egyre többen hagynák el az országot - mondta Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, aki szerint már nem állítható, hogy csak orvos-elvándorlás jellemzi Magyarországot. Az ápolók és más szakdolgozók közül is egyre többen próbálnak szerencsét külföldön - fogalmazott. Nemcsak ők lettek bátrabbak, hanem már egyes országok is készek hatalmas energiát mozgósítani, hogy Kelet-Közép-Európából munkaerőt toborozzanak.

Balogh Zoltán megemlítette: néhány hete egy finn delegáció érkezett hazánkba, hogy tájékozódjon a lehetőségekről. Felkerestek kormányzati köröket és egészségügyi intézményeket is.

- Találkoztunk mi is velük, de a kamara nem működik együtt a toborzásban - szögezte le. Számos munkaerő-közvetítő cég is működik a világ különböző pontjain, amelyek a teljes ügyintézés mellett jó fizetést, szükség esetén nyelvtanfolyamot, szolgálati lakást, a házastársnak állást, a gyermeknek pedig óvodai-iskolái elhelyezést kínálnak - tette hozzá. Ráadásul egyre több szakdolgozó beszél idegen nyelvet, ami egyrészt jó, mert könnyebben olvashat szakirodalmat, ugyanakkor segíti a külföldi munkavállalást is.

A szakdolgozói kamara elnöke elkeserítőnek tartja, hogy a külföldi munkavállalás és a pályaelhagyás mellett egyre kevesebben választják ezt a szakmát. Ennek alátámasztására egy példát említ: a közép-magyarország régióban az idén mindössze 54-en jelentkeztek a középiskola után felsőfokú szakképzésre, s a nappali tagozaton főiskolára járók száma sem éri el a száz főt.

- Mire számítunk, amikor nem tudunk perspektívát, vonzó életpályát kínálni az ápolóknak? Kilátástalan a helyzetük, nettó 65-75 ezer forintos fizetésből élnek, sokszor másod-, harmadállást vállalnak, miközben gyermeket nevelnek. Ebben a helyzetben elévülhetetlen a kormányok felelőssége - vélekedett Balogh Zoltán. Szerinte Molnár Lajos és Horváth Ágnes minisztersége idején egyáltalán nem foglalkoztak az ápolók gondjaival. - Székely Tamás legalább egyeztetett velünk, és ígéreteket tett, igaz, szinte semmi sem valósult meg belőlük - tette hozzá. Mindig a válságra hivatkozva odázták el az intézkedéseket, de valójában azokat a döntéseket sem hozták meg, amelyek nem igényeltek volna komolyabb anyagi forrást.

Egyetlen megvalósult programról érdemes említést tenni, hogy sikerült a közmunkaprogram részeként állástalanokat egészségügyi intézményekbe elhelyezni. Sokan csak kisegítői feladatot kaptak, voltak azonban olyanok, akik a megfelelő képzés után ápolói képesítést fognak szerezni. Ez sok intézménynek nagy segítséget jelent majd, de a problémákat nem fogja megoldani. A betegek a bőrükön érezhetik, hogy több ápolóra lenne szükség. Nem mindegy, hogy egy dolgozóra 5 vagy 25 páciens jut. Még akkor is igaz, hogy nagyon kevesen vannak, ha számos intézmény a létszámstop miatt nem vesz fel ápolókat. Az intézmények anyagi helyzete olyan rossz, hogy szinte mindenhol a minimálisan előírt létszámmal működnek - vélekedett. Balogh Zoltán kitért arra is, hogy nemrégiben a Fidesz elnöke levélben kereste meg a szakmai kamarákat - köztük a szakdolgozói kamarát is -, hogy a jövő teendőiről egyeztessen velük.

- Válaszunkban mi azt kértük, hogy a következő kormány idején kapjon prioritást ez a terület - közölte, majd hozzátette: a legfontosabb, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyekkel az ápolókat a pályán lehet tartani. Ha ezek a lépések elmaradnak, ha nem sikerül utat mutatni ezeknek a rendkívül leterhelt és elkeseredett embereknek, akkor összeomlik a rendszer. Nem felelőtlen ígérgetést kérünk, hanem reálisan elvárható intézkedéseket, például ösztöndíjprogramot, illetve előre ütemezett béremelést.

Ismeretes: nemrégiben a pályakezdő orvosok, a rezidensek próbálták felhívni a figyelmet a rettentően alacsony orvosbérekre, a hiányzó életpályamodellre, az elvándorlásra, a kilátástalanságra és a rossz munkakörülményekre a Hazát az orvosnak, orvost a hazának! címmel szervezett demonstrációjukon. Mint azt Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke hangsúlyozta: alapvetően egy tisztességes rezidensi bért szeretnének kiharcolni, mert a mostani (95 ezer forint) nem jelent sem valódi fizetséget, sem vonzerőt a fiatal orvosoknak, hiszen Németországban például havi hatszázezer forintnak megfelelő összeget kaphatnak. - Nemrégiben kétezer orvostanhallgatót kérdeztek meg, s kiderült, hogy már a havi nettó 200 ezres rezidensi fizetés is komoly visszatartó erőt jelentene az elvándorlástól. Ez egyszeri, 35-40 milliárdos ráfordítást jelentene az államnak, amellyel több évre rendezhetnék a pályakezdők helyzetét. Az érdekvédő szerint az sem megoldás, hogy az állam röghöz kötéssel, kilencéves szerződéssel akarja itthon tartani a frissen végzett orvosokat. A Pécsen megkérdezett hallgatóknak közel nyolcvan százaléka még a rezidens időszak kezdete előtt elhagyná az országot ebben az esetben szándéka szerint.