Kis magyar vérszipoly - vámpírok pedig vannak | Weborvos

Vámpírok márpedig vannak. És nem csak a horrorfilmekben, hanem Magyarországon, Budapesten is!

A jogi egyetemeken és a szakmunkások között is. Többségük a hétköznapokban olyan, mint bárki más, ám ha leszáll az este, szekrényükből előkerülnek a gótikus kosztümök, a szakadt cilinder, az arcukat vastag fekete-fehér sminkkel fedik el, és belevetik magukat az éjszaka forgatagába. Vért isznak, és örömüket lelik a fájdalomban. Erősnek tűnnek, de valójában a világ elől menekülnek.

A jelenség, mint megannyi más, feltehetően az USA-ból indult, s a rendszerváltást követően érkezett meg a keleti blokk éppen felszabadult államaiba. Magyarországon még egészen kiforratlan világ az övék, az őshazában, New Yorkban például igazi klánok működnek, szigorú hierarchikus rendben. Ha valaki csatlakozni akar hozzájuk, előbb meg kell tanulnia érezni, látni és küzdeni. Tanoncként kell szolgálnia valakit, aztán ha a mestere jónak látja, „beöleli". A beölelés ezerféle lehet, de kötelező eleme a vérivás. A jelölt testén ilyenkor vágást ejtenek, s a vérét tisztán vagy borral keverve elfogyasztják. Azt beszélik, akik a vámpírok között is vámpírabbak, műfogakkal vagy saját, koronával megnagyobbított szemfogaikkal harapják meg áldozataikat, így azok is a klán vagy család tagjaivá válnak - persze nem minden esetben, hiszen sokszor csak élvezetből isznak egymásból.

A tizen- és huszonéves fiatalok, akik így élnek, csak legyintenek, mikor a veszélyekről, fertőzésekről, AIDS-ről kérdezzük őket. „Egymás közt vagyunk" vagy „akárkiből nem iszunk" - hallik a válasz mindenfelől. Mivel ez a jelenség máig ismeretlen a szélesebb közvélemény számára, a lap több hatóságot, szakértőt is megkeresett, mondjanak véleményt a „való világ vámpírjairól". Az ÁNTSZ az egészségügyi veszélyekre hívta fel a figyelmet. Mint mondták: vérivással minden, vér útján terjedő betegség átvihető egyik emberről a másikra. Harapással vagy vágással egyéb fertőzések is könnyen bekerülhetnek a szervezetbe, akár a másik ember szájüregéből, akár a vágóeszközről - tették hozzá. Büntetőjogi következménye is lehet az ilyen cselekedeteknek.

Ennek kapcsán Magyar György ügyvéd elmondta, hogy ha az egyik fél a másik beleegyezésével issza meg az illető vérét - abban az esetben, ha nem áll be súlyos következmény: életveszély vagy halál -, még nem valósul meg bűncselekmény. Amennyiben viszont az érintett fél nem járult hozzá az ő megszúrásához, vérének lecsapolásához, és a sérülése nyolc napon túl gyógyul, akkor súlyos testi sértés vagy akár maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűncselekménye is megvalósulhat - fejtette ki Magyar György. Ráadásul ha az a személy, akinek megitták a vérét, fertőzött volt, és erről nem tájékoztatta azt, aki a vért elfogyasztotta, akkor bűncselekmény elkövetőjeként akár súlyos egészségromlást okozó testi sértésért is felelősségre vonható, amiért akár öt év szabadságvesztésre is ítélhető.

De milyen emberek is valójában a „vámpírok"? Ezt a kérdést már Baktay Zelka pszichológus igyekezett megválaszolni. „Szerepbe illeszkednek, mert így könnyebb megfelelniük: a külvilág azonban csak a szerepüket ítélheti meg, ez védelmet nyújt nekik, így az elutasítás is kevésbé nyomasztja őket." A szakértő szerint a vámpírszubkultúra pozitív hatással is lehet követőire: annyiban biztos, hogy az együtt töltött idő alatt sem bűnöznek, nem fogyasztanak tudatmódosító szereket és erős a közösségtudatuk. Valószínűleg többségük vágyik még a szülői érintésre vagy melegségre, ám ezt már nem kapják meg. Éppen ezért ebben a közösségben ez, vagyis az érintés válik elsődlegessé: így kötelezik el egymást - érvelt a pszichológus. Baktay szerint a vámpírviselkedést mintának tekintő fiatalok ebben találják meg derűjüket, rituáléikkal megadják találkozásaik hangulatát, de nem ez tartja össze őket elsődlegesen.