Kórházmustra – pincétől padlásig

Az egészségügyi szakemberek egy része szerint a magyar kórházak pénzhiány miatt működőképességük határára érkeztek, míg mások szerint az intézmények gazdálkodása ma is pazarló és felelőtlen.

A témával kapcsolatban Rácz Jenő korábbi egészségügyi miniszter a pincétől padlásig végigvezeti a Népszabadság munkatárását az általa igazgatott veszprémi kórházba, hogy megmutassa, hogy miként jelentkezik a mindennapokban a pénzhiány.

Suhajda Márta, a kórház logisztikai főosztályának vezetője elmondta, hogy a megtakarításhoz általában előbb befektetésre van szükség. Jelenleg a világítótesteket szeretnék lecserélni energiatakarékos izzókra, valamint mozgásérzékelő lámpákat felszerelésében gondolkodnak, azonban ehhez pénzt kell szereznie az intézménynek.

Rácz Jenő főigazgató szerint a kórház működtetésének fő problémája, hogy mind a betegek igényei, mind az intézmény kapacitása bőven meghaladják azt a mértéket, amelyet a jelenlegi finanszírozás lehetővé tesz. Elmondta, hogy ha a kormány által megígért utólagos támogatás megérkezik, az számukra csaknem 600 millió forintot jelentene, akkor a 2009-es évet adósság nélkül zárhatnák. Azonban ehhez arra is szükség volt, hogy a kórház idén 500 millió forintot faragott le a működési költségeiből.

„Évek óta létszámstop van az intézményben, és a bérek sem emelkedtek. Ebbe az irányba azonban már nem haladhatunk tovább, újabb létszámleépítés például már nem jöhet szóba" – mondja Rácz Jenő. – „Hároméves igazgatói működésem alatt tíz százalékkal csökkent a dolgozók létszáma, a jogszabályokban rögzített minimumfeltételeket viszont csak akkor tudjuk teljesíteni, ha a mostani 1500 alkalmazott közül már senkitől sem válunk meg."

A legtöbbet a teljesítmény visszafogásával spórolt a kórház. Péntekenként az osztályvezető főorvosok leadják a következő heti műtéti terveket a főigazgatónak, aki átnézi, majd lehúzza a listáról a tervezett beavatkozások húsz százalékát. Főként azokon a területeken csökkentették a műtétek számát, ahol a legkevésbé akut eseteket látják el – így például a szemészeti és az ortopédiai beavatkozások elvégzésére a pácienseknek ma már nyolc-tíz hónapot kell várniuk.

Rácz Jenő szerint a jelenlegi kapacitás mellett csak úgy tudnák gazdaságosabbá tenni a műtők használatát, ha a különböző osztályokon működő egységeket összevonnák egy tömbbe. Az elképzelések szerint mindez már jövőre megvalósulna. Mint ahogy számos egyéb költségcsökkentő lépést is terveznek. A Csolnoki Ferenc Kórház és Rendelőintézet Zrt. idén nyolcmilliárd forintból gazdálkodik, jövőre nagyjából tízszázalékos bevételcsökkenéssel számolnak, azaz 2010-ben további 800 millió forintot kellene megtakarítani. „Ennyit biztosan nem tudunk, jó, ha a fele összejön" – mondja Rácz Jenő. – „Nagyjából 50-60 millió forintot spórolunk meg azzal, hogy versenyeztettük a gázszolgáltató cégeket, és januártól az új szolgáltatótól 30 százalékkal olcsóbban vásárolhatjuk a földgázt. Szintén ötvenmillió forintos megtakarítást jelent, hogy a következő kétévi gyógyszervásárlásra öt dunántúli kórházzal közösen írtunk ki közbeszerzést."

A kórházban tett látogatása során a riporter látott többet is a Horváth Ágnes minisztersége idején kötelezővé tett széfekből. Ezekből az intézmény az előírt ezer darab helyett csak százat vett és ma már nem a betegek, hanem a különböző osztályokon dolgozó orvosok és nővérek használják – kulcsos szekrényként vagy veszélyes gyógyszerek tárolására.

Emellett szóba kerül a radiológiai osztály nehéz helyzete: „Nyolc-tíz ultrahanggépre lenne szükség az egész kórházban, ehelyett csak három működőképes berendezés található" - mondja Szántó Tamás, a radiológia osztályvezető főorvosa. – „Ebből kettő a szülészeten van, igaz, az egyik olyan öreg, hogy a felvételekre rá kell írnunk: A készülék technikai állapota miatt a vizsgálat nem teljes értékű".

A radiológián sorukra váró betegek közül szinte mindenki ugyanarra panaszkodott: egyes vizsgálatokra elviselhetetlenül hosszú az előjegyzési lista, az időre berendelt pácienseknek is sokszor órákat kell várakozniuk, sőt egy ideje már a vérvételre is telefonon, előre kell időpontot kell kérni. „A páciensek csak akkor emelik fel a hangjukat, amikor szembesülnek azzal, hogy hónapokat kell várniuk egy vizsgálatra"- mondja Némethné Nagy Ildikó, a radiológia egyik adminisztrátora. – „Naponta a fejemhez vágják, hogy minek fizetik ők a tb-t, ha így bánunk velük."

Nem sokkal jobb a helyzet a baleseti ambulancián sem. Itt Kovács Tibor baleseti sebész nyilatkozik: „Négy számítógép is van az orvosi szobában, de mindig bedöglik valamelyik, ráadásul egyedül vagyok a sürgősségi rendelésen – mondja el - „Az ambulancián egyaránt találkozom spórolással és pazarlással is, például olyan gipszet, ragtapaszt vagy sebészfonalat kell használnunk, amely nagyon olcsó, ami persze azt jelenti, hogy gyenge minőségű. Másrészt naponta megtörténik, hogy olyan páciensek, akik valójában a saját lábukon is be tudnának jönni, mentővel hozatják be magukat."

Így a hosszú várólisták és előjegyzési idő miatt az orvosoknak és a nővéreknek rengeteg konfliktushelyzettel kell szembesülniük, azonban néhány esetben a főigazgató sem kerülheti el a konfrontációt. „A betegek egy része úgy szeretne előrejutni a várólistán, hogy azonnal kifizetné a kórháznak azt a pénzt, amit az egészségbiztosító csak később utalna át az intézménynek" - mondja Rácz Jenő. – „Amikor közlöm velük, hogy ez nem lehetséges, legyilkosoznak. De ezt már megtanultam kezelni."

A főigazgató szerint nehezebb feldolgozni azokat az eseteket, mikor egy betegnek azt kell mondania, hogy pénzhiány miatt nem tudják elvégezni a műtétjét. Elmeséli, hogy a közelmúltban az egyik alföldi településről jött a súlyponti, veszprémi kórházba egy fiatalember, akinek egy olyan speciális vastagbéldaganata volt, amit az országban csak három helyen – köztük itt, Veszprémben – tudnak megműteni. Azonban az igazgatónak hosszas töprengés után le kellett húznia a férfit a listáról, mivel az ellátási körzeten kívülről érkezett, és egyszerűen nem volt anyagi keretük az előre tervezhető, akkor nem életmentő beavatkozás elvégzésére. Rácz Jenő néhány héttel később tudta meg, hogy az illető annyira kilátástalannak ítélte a sorsát, hogy öngyilkos lett.