Kósa erős államot szeretne, de mindjárt át is lépne rajta

A debreceni polgármester az államtól várná a közegészségügyi ellátás megoldását.

A debreceni polgármester, Kósa Lajos szerint ma az állam nem látja el alapfeladatait, ma az olyan nagy társadalmi kérdéseket, mint a demográfiai problémák, a cigányság integrálása, az elfogadható adórendszer kialakítása, a közoktatás vagy a közegészségügy, az állam nélkül nem lehet megoldani. A kutatók és a családtámogatók is egyetértenek abban, hogy a népesség csökkenésének fő oka: egyre később és egyre kevesebb gyereket vállalnak a családok.

Jelenleg a 30-as éveik elején járó nők 30 százalékának nincs gyereke, ez az arány 10-20 évvel ezelőtt csak 10 százalék volt. 1960 és 1990 között a szülő nők több mint fele 25 éven aluli volt, a változások a 90-es években kezdődtek, az anyai kor kitolódott. 2000-ben már csak valamivel több mint egyharmad volt 25 éven aluli, és jelentősen megnövekedett a 30 évesnél idősebb első gyermeküket szülő anyák aránya. Egész Európában kevés gyerek születik, ugyanakkor az állami beavatkozás pozitív példája Franciaország lehet, ahol szociális támogatásokkal segítik a családokat, a szociális munkások pedig olcsón vállalják a gyermekmegőrzést, így az anyuka is visszamehet dolgozni.

A debreceni polgármester az államtól várná a közegészségügyi ellátás megoldását is. Ezt ma egy nemzeti kockázatközösségre épülő, szolidáris társadalombiztosítással és három alapszintre építkező intézményrendszerrel biztosítják. Az állampolgárok széles körben szerezhetnek biztosítási jogviszonyt; a diákok és a nyugdíjasok után az állam fizet, míg az aktív dolgozók munkáltatójukkal közösen járulnak hozzá a társadalombiztosítási alaphoz. Aki nem biztosított, az sürgősségi ellátásra jogosult, a többi esetben azonban elmaradt járulékait behajthatja rajta az adóhatóság. A rendszer a társadalom szinte teljes egészét lefedi, azonban a forrásokat nem megfelelően használják fel. A rendszer egyszerre „hatékony és pazarló". Emiatt a régiók között jelentős különbségek vannak a tekintetben. Az intézményrendszer számos gonddal küszködik, de nem működésképtelen.

Az alapellátást az állam a szinte teljesen privatizált, hatezer háziorvosi praxissal biztosítja. A családorvosi ellátás széles körben hozzáférhető, a doktorokat nem ösztönzi a finanszírozási rendszer a betegek kezelésére, így sokszor továbbküldik őket a rendelőkbe vagy a kórházakba, ami sokkal többe kerül az államnak. Az alapellátás egyik legnagyobb gondja, hogy sok régóta be nem töltött praxis van, főleg a kistelepüléseken, ahol így nem elérhető az orvos. A szakellátást 400 járóbeteg-rendelőben lehet igénybe venni. Az intézmények gazdasági gondokkal küszködnek, és várólistára kénytelenek helyezni a nem sürgős ellátásra szorulókat. Anyagi problémáik mellett a struktúra is rossz, sok az intézmény, miközben a gyógyítás biztonsága és a költségek hatékony felhasználása érdekében központosítás kellene. Az ágazat egészében az orvos- és nővérhiány mellett a fő probléma az alacsony fizetésben és az emiatt is kialakult hálapénzrendszerben keresendő.