Közmunkásokkal az égés ellen?

A gyermekbántalmazás után a második leggyakoribb baleset az égési sérülés.

Az egyetlen szobányi területre szoruló családok sparherttel főznek, fűtenek. A kórlapok bejegyzései szerint a gőz az arcba lobban, a forró vizes fazék megbillen, a karonülő pedig akarva-akaratlan hozzáér a platnihoz.

A Borsod megyei kórház miskolci gyermek-egészségügyi központjában tavaly már szeptemberben annyi gyermeket kezeltek égési sérüléssel, mint amennyit máskor egy teljes év alatt. Az intézet vezető főorvosa, dr. Sólyom Enikő azt mondja: az ilyen sérülés esetén a gyerek testén maradandó nyom marad.

A kórházi kezelést otthon is folytatni kellene. Ám Borsodban a legtöbb család erre képtelen: az ennivaló előteremtése és a fűtés is gondot jelent, kötszerre, a kontroll-vizsgálatokkal járó egyéb költségekre már nem futja.

Számos magas jövedelmű ország tapasztalata bizonyítja, hogy ott, ahol áldoztak a megelőzésre, visszaszoríthatók még a leghátrányosabb körülmények élők közt is az égési sérülések. Ezt a munkát külföldön jórészt a kórházak mellett működő alapítványok, civil közösségek végzik.

A miskolci gyermekkórház főorvosa a települési és a kisebbségi önkormányzatok vezetőivel próbál szövetkezni: néhány speciálisan felkészített közmunkás kell, aki folyamatosan végigjárja a sokgyerekes családokat, fölhívja a figyelmet a balesetveszélyre, segít, tanácsot ad a megégett, de gyógyulófélben lévő gyerek otthoni terápiájában.

Az önkéntesek képzését a kórház orvosai vállalják, munkájukat a védőnők is segítenék.