Lábadozók | Weborvos

Tíz évvel ezelőtt Buj neve országosan is hírhedtté vált.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen minden második embert mozgásában súlyosan korlátozottá nyilvánítottak a háziorvosok. Még a helyi labdarúgócsapat aranylábú középcsatárát is.

Kató Simon századosként, az ibrányi rendőrőrs vezetőjeként vezényelte le a nyomozást. Mint mondja, hét település tartozott hozzájuk: Balsa, Paszab, Tiszabercel, Gávavencsellő, Buj, Ibrány és Nagyhalász. Évente háromszáz bűncselekményben nyomoztak, és kétszáz gyanúsítottjuk volt. A buji feljelentés következtében 1998-ban és 1999-ben az éves átlaghoz hozzájött még kilencszáz bűncselekmény kilencszáz gyanúsítottal.

Úgy tűnt, 1995 és 1998 között boldog-boldogtalant rokkanttá nyilvánítottak az orvosok az ezerkilencszáz lelkes faluban, a kétéves gyermeket és a kilencvenéves bácsit is. Rendőrautóval hurcolták az idős embereket Nyíregyházára, a megyei kórházban tartott szakértői vizsgálatokra - emlékszik vissza a főrendőr a tíz évvel ezelőtti eseményekre. A kihallgatások jegyzőkönyvei több ezer oldalt tettek ki. Egy rendőrautó igen megterhelt hátsó tengellyel vitte a dossziékat a nyíregyházi főügyészségre. Hosszú bírósági pereskedés kezdődött.

- Tavalyelőtt nyertünk állami támogatást az önkormányzati épület akadálymentesítésére, de nem azért, mert Buj neve ismertté vált a régi történet miatt - szögezi le a település polgármestere, Frank Sándor. Amúgy ez lenne az egyetlen nyeresége az ügynek, hiszen a bujiaknak csak szégyenkezniük kellett, teszi hozzá. Ő töltötte be az utolsó tanácselnöki posztot, azóta polgármesternek is mindig újraválasztják.

Borbás Attila volt itt az egyetlen orvos 1972 óta, majd az önkormányzati testület úgy döntött, hogy a nagy körzet miatt 1992-től egy másikat is létrehoz Buj területén. Az új orvos, I. Erzsébet és a régi doktor között egyfajta versenyhelyzet alakult ki, s ez a vetélkedés 1995-től nagy játékteret kapott, hiszen egy kormányrendelet attól az évtől tette lehetővé a súlyos mozgáskorlátozottak számára az évi 7-28 ezer forint közötti közlekedési támogatás felvételét. Ráadásul 1999 tavaszától, amikor már betegkártyaszám alapján fizette az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az orvosokat, komoly tétje lett a rokkantosításnak.

Mivel az a helyzet alakult ki, hogy amikor egy isten háta mögötti, önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő, munkanélküliségtől sújtott faluban kiderül, hogy a szomszéd évi 7-28 ezer forintot kap a háziorvos igazolásáért, így a lakosok többsége felkereste orvosát, és okkal, ok nélkül kérte a súlyos mozgáskorlátozottság elismerését. Ha valamelyik orvos nemet mondott, kikérték kártyájukat, és vitték át a másikhoz, abban reménykedve, ő majd másképp ítéli meg egészségügyi helyzetüket - eleveníti fel az akkori patthelyzetet a falu elöljárója. A két orvos pedig nem félt, hogy előbb utóbb szemet szúr az valakinek, hogy Ibrányból bemegy négyszázezer forintos igény, egy másik településről hatszázezer, Bujról pedig kilencmillió.

Azonban egyszer egy szarvasi orvos elbukott azon, hogy indokolatlanul állított ki huszonegy mozgáskorlátozott-igazolást. Még a híradásokba is bekerült. Később, mikor Bujon áprilisban híre kelt, hogy megjött a támogatás, húsz perc múlva az utcán állt a sor vége. Aztán a közigazgatási hivatal és a nyíregyházi ügyészség, majd az ÁNTSZ is rájuk talált: névtelen feljelentést kaptak.

A nyomozás idején mindenki megszégyenülnek érezte magát. Főleg az idős emberek, hogy életükben először rendőrautóval szállítják őket a megyeszékhelyre. A rendőrök még a temetőbe is kimentek, hogy azonosítsák az időközben elhunytak fejfáit. Akinek a két lába hiányzott, annak is meg kellett jelennie a bizottságok valamelyike előtt. Volt olyan idős asszony, akinek fehérneműre vetkőzve guggolást kellett végeznie a szakértők előtt. A járást, a terhelhetőséget és a tömegközlekedési eszköz használatának szempontjait vizsgálták. A kilencpontos skálán hét ponttól vált támogatásra jogosulttá az illető.

A nyíregyházi megyei kórház rehabilitációs osztályának munkatársai és az Országos Orvosszakértői Intézet szakértői 674 buji lakosnál találták megkérdőjelezhetőnek a súlyos mozgáskorlátozottságot, így 1999-ben a lakosságra nézve két évig terjedő szabadságvesztés, közmunka vagy pénzbüntetés veszélye mellett kezdődtek meg a bírósági tárgyalások. Borbás Attilát 310, L. Erzsébetet pedig 364 rendbeli csalással és hivatalos személyként elkövetett okirathamisítással vádolták. ők akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatók lettek volna.

A tárgyalások megkezdésekor a buji önkormányzat menesztette mindkét orvosát. Fellebbezést fellebbezés követett, 2006 nyarán mégis csendben véget értek a tárgyalások. Már a sajtó sem kísérte figyelemmel a dolgok alakulását. Az L. Erzsébet és társai ellen indított büntetőeljárásban jogerős ítélet született, az orvosnőt a terhére megállapított bűncselekmény miatt egy évre próbára bocsátották. „A tisztiorvosi vizsgálat megállapította, hogy az orvosi kartonok alapján egyik betegnél sem lehet valószínűsíteni a súlyos mozgáskorlátozottságot. Dr. L. Erzsébet terhelt nem a szakma szabályainak betartásával állította ki a szakvéleményeket, a kartonokban előzményi dokumentációt nem lehetett fellelni, illetve az esetek nagy részében annak reményében történt a szakvélemények kiállítása, hogy a beteg terheltek a betegkártyáikat dr. B. Attila háziorvostól átvigyék hozzá" - áll a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elnökhelyettese által küldött dokumentumban.

Ugyanebből a tájékoztatásból kiderül: dr. B. Attila terhelt esetében a vizsgálat egy - hiányosan dokumentált - beteg kivételével megalapozottnak találta a szakvéleményeket, így a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a doktort a közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól, a szabálysértési eljárást pedig - szabálysértés hiányában - megszüntette.

A lakosság soraiból kikerült buji vádlottakat nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában mentette fel a bíróság, a szabálysértési eljárást pedig elévülés miatt szüntették meg. A kilencmillió forint visszafizetését senki sem kérte, így arról nem határozhatott a bíróság. Bár 1998 nyarán már mindenki tudott a visszaélésekről, vélhetően a közelgő önkormányzati választás miatt senki nem tett hivatalos feljelentést. A kilencmillió forint visszafizetését sem szorgalmazta később az önkormányzat. Az nyilvánvalóan nyomorba döntötte volna az igen szegény lakosságot, azokat a magyar és roma családokat, ahol három-öt személy után több százezer forintot is felvettek a családfők.

A bujiak ezt nem felejtették el: Frank Sándor, a függetlenként induló polgármesterjelölt 1998-ban, 2002-ben s 2006-ban is fölényesen nyert kihívóival szemben. A polgármester nem tartja magát a történtek haszonélvezőjének. Akkoriban senki nem akart szembemenni a faluval, ezért nem tettek feljelentést - magyarázza. „Rokkantfalva", „Buji Béna SC", „Mankóval rúgott gólok" - csak néhány gunyoros felcím a kilencvenes évek végének sajtójából.

A bujiak igyekeznek elfelejteni mindent és mindenkit. Amúgy a középcsatár rokkantosítása a vizsgálatok szerint indokolt volt.