Lassan feléled a Rókus kórház

Nagy hírű kórházak, köztük országos intézmények zárták be kapujukat a tavalyelőtt április elsején életbe lépett miniszteri rendelet nyomán.

Sokuk pedig arra kényszerült, hogy részben búcsút mondjon korábbi feladatainak, s másfajta ellátást nyújtson. Az átalakítás érzékenyen érintette a Szent Rókus Kórházat is, amelyet gyors halál helyett csöndes agóniára ítéltek. A Rókus azonban a fenntartó Pest Megyei Önkormányzat áldozatvállalásával élve összeszedte erejét.

Értetlenséget, megdöbbenést okozott az akkori liberális egészségügyi miniszter rendelete - Molnár Lajos kórházakat zárt be, illetve megváltoztatta gyógyítói profiljukat. A helyzet nem kímélte a fővárosban működő, Pest megyei fenntartású Szent Rókus Kórházat sem, amelynek egycsapásra föl kellett hagynia korábbi, széles körű és nemzetközileg is elismert tevékenységével, hogy krónikus betegellátásra álljon át. Se vége, se hossza nem volt a szóbeszédnek, hogy a miniszter végső célja a fideszes megyei önkormányzatok által működtetett intézmények lehetőségeinek szűkítése, míg nem maguk dobják be a törülközőt.

A Rókus azonban nehezebb esetnek bizonyult - amiben valószínűleg szakmai hírneve, a betegek körében szerzett népszerűsége is nagy szerepet játszott -, de a rendelet hatásait még ma sem tudta kiheverni. Ahhoz, hogy láthassuk, mit vett el a kórháztól és a megye betegeitől a tárca, idézzük föl a 18. század végén létesült intézmény fényes múltját.

Alapítása idején még csak elvétve működtek néhány szobából álló kis kórházak Magyarországon, s ezek zömmel a szegényházak szerepét is betöltötték. A harmincezres lélekszámú Pest is igen elmaradott volt a kórházi ellátásban: mindössze hetven betegágyon gyógyulhattak a rászorulók. Végül a városvezetés úgy döntött, hogy a Rókus szegényházat bővítik, kórházzá alakítják.

Nagy napra virradt a város 1798. május 24-én, amikor a hajdani Gyöngytyúk - ma Gyulai Pál - utcában a pestises betegek védőszentjének tiszteletére korábban épített Szent Rókus-kápolna mellett fölavatták a Pesti Polgári Köz Ispotályt, amely később fölvette Szent Rókus nevét. Kétszáz év alatt Pest világvárossá fejlődött, lélekszáma gyorsan gyarapodott, kezdetben konflisok, majd gyorsjáratú buszok lepték el az utcákat, húztak el a kórház klasszicista épülete mellett. Aki odafigyelt, a buszból tekintetet válthatott a kórház ablakában nézelődő betegekkel. Két világ találkozott itt, Budapest szívében, ahol a sárga villamosok is járnak: a forgalom lüktetése, erőtől duzzadó fiatal testek odakint, csönd és betegségtől meggyötört emberek odabent.

Az egyre bővülő ellátási igényekkel a Rókus kórház mindig igyekezett lépést tartani. Először itt nyílt például hasonszenvi (homeopátiás) részleg, s II. József rendelete értelmében itt végezték a polgári személyek tanfolyamszerű ápolóvá képzését is. A hajdani szegényházból a huszadik század végére, korszerű, a műtéti szakmákban nemzetközi hírnevű oktató-kutató-gyógyító intézmény vált. A Rókust 2001-ben a magyar örökség részének nyilvánították, s az Országos Széchényi Könyvtár emléklapjának tanúsága szerint a kórház bevonult a magyar szellem láthatatlan múzeumába is.

Az ágyszámcsökkentésig az intézmény évente 26 ezer fekvő és 500 ezer járó beteget látott el, részt vett Budapest területi és ügyeleti ellátásában, sőt, néhány osztálya országos feladatot végzett. A liberális egészségügyi kormányzat tavalyi lépése térdre parancsolta a Rókust, ami paradox módon ismét elsőséget - bár elég sajátosat - adott neki: ez volt az egyetlen olyan megyei fenntartású intézmény az országban, amelyet egy tollvonással az összes aktív ágyától megfosztottak. Az eddig itt ellátott betegeket más, többek között a ceglédi, a váci, a kistarcsai kórház ellátási területéhez csoportosítottak át.

Az új szerkezetben a Rókus 212, többek közt nőgyógyászati, gasztroeliterológiai, kardiológiai, neurológiai rehabilitációs, valamint 88 krónikus ágyat kapott. A korábbi 650 ágynak tehát kevesebb, mint a fele maradt meg, ráadásul más profillal. A kormány azonban nem gondoskodott arról, hogy az ágyakra beteg is kerüljön, s a kórház ismét megteljen élettel és gyógyító tartalommal, s valódi értelme legyen a létezésének. A lépés majdnem fölért a halálos ítélettel, sőt, a kapaszkodók nélküli, illuzórikus kábulat talán még annál is rosszabb volt.

A betegeken kívül Göböl Zsolt főigazgató és munkatársai alaposan megszenvedték a helyzetet, a Rókus hosszú hónapokon át csupán harmincszázalékos kihasználtsággal működött, így alig volt bevétele a járulékokból, miközben a rezsiköltségeket ugyanúgy fizetnie kellett, mint fénykorában. A 2006-ban teljesen fölújított sebészet és szülészet üresen állt, hiszen nem folyt aktív ellátás. Nem tudták kihasználni a vadonatúj műtőket sem, és a lehetőnél lényegesen kevesebb beteget szállítottak a kicserélt liftek is. A helyzetet azonban nem jelképezhetné jobban más, mint az a szülőszoba, amely a fölújításnak köszönhetően az életadás egyik legkorszerűbb és legszebb szentélyévé vált az országban - ám ahol egyetlen gyermek sem jöhetett a világra. A főigazgató ma is be-benéz a helyiségbe: mint mondja, egyelőre nincs szíve más célra használni.

A képet színezi, hogy amikor 2007 elején a kórház előleget kapott a dolgozók 13. havi bérének kifizetésére, még 1060 munkatársa volt. A létszám az áprilisi döntés nyomán 440-re apadt, ám a tartozást a teljes létszám után kell visszafizetni, ami havonta 15 millió forint kiadást jelentett a százmillió forintos bevételből. Pest Megye Közgyűlésének elnöke Horváth Ágnes akkori egészségügyi miniszterhez fordult segítségért. Tőle nem kapott választ, de az új tárcavezető, a szocialista Székely Tamás már személyesen fogadta a megye vezetőségét, és ígérte, hogy keres megoldást a gond orvoslására.

Az intézményi struktúra változásával a fenntartó megyei önkormányzat is pontosan érzékelte, hogy csaknem lehetetlen életben tartani a Rókust, ezért a főigazgatóval együtt igyekezett kitörési pontot találni, amelyet végül az egynapos sebészet szolgáltatott. Ezzel megnyílt a lehetőség, hogy a korábbi orvosi szakmák közül több is „föléledjen", mint például a sebészet, nőgyógyászat, szemészet, de a gégészetet és a szájsebészetet azonban szakmai okok miatt nem lehetett újból elindítani.

Göböl Zsolt szerint idővel az urológia és az ortopédia területével lehetne bővíteni az egynapos - huszonnégy órás, tehát az éjszakai megfigyelést is magában foglaló - sebészetet. Ennek az ellátási formának korrekt, az aktív fekvőbeteg-ellátáséval azonos a közfinanszírozása: amelynek alapján a kórház évente körülbelül ötezer ilyen beavatkozást végezhet el.

A Rókussal hosszabb távú tervei is vannak a fenntartónak, ezekről azonban még korai lenne beszélni. Annyi azonban bizonyos, hogy az elképzelések szerint a kórházat teljesen talpra állítják, így hamarosan visszanyerheti korábbi hírét, fényét. Nemsokára hivatalosan is átadják az ápolási osztályt, amely ötven ágyat biztosít a megye betegeinek, s számos munkahelyet ad a struktúraátalakítás miatt munkanélkülivé vált egészségügyi szakdolgozóknak.