Láthatatlan hajléktalanok

Statisztikai számítások nyolc- és tizenkétezer közé teszik a fővárosi otthontalanok számát.

Vecsei Miklós volt hajléktalanügyi biztos a kormány és a szociális tárca által alapított Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke lett. A szakember az interjúban elmondta, hogy a hajléktalanok ügyét sokszor szinte köztisztasági problémaként fogják fel. Úgy beszélnek a hajléktalanokról, mint valami zavaró közterületi elemről. A hajléktalan elsősorban ember. Érzései, igényei és jogai vannak, még ha azok első hallásra furcsán érthetetlenek is.

A napokban a Déli pályaudvar környékén található egyik múmia kinézetű roncsember azt mondta a szeretetszolgálat szociális munkásának: csak akkor hajlandó tisztasági fürdőbe menni, ha a szokásos tetűirtó helyett az ezer forinttal drágább szerrel kezelik. Az olcsóbb fajta marja a bőrét. Ha csak az van, nem kell a szálló.

A budapesti hajléktalanokról folytatott vita Vecsei Miklós szerint néhány száz, legfeljebb ezer emberről szól. A többiek, akik közösségben élnek, dolgoznak, esetleg segélyt kapnak, szállón alszanak, és időről időre tiszta ruhát vesznek, az átlagember számára láthatatlanok. Statisztikai számítások nyolc- és tizenkétezer közé teszik a fővárosi otthontalanok számát, és a becslések szerint még egyszer ennyien lehetnek vidéken.