Látvány helyett igazi gyógyítást

Pesti Imre, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa a Magyar Hírlapnak adott interjút.

Elmondta, hogy nem lesz könnyű dolga a következő kormánynak abban a kérdésben, hogy megállítsa az egészségügy folyamatos pusztulását és ismét növekvő pályára állítsa az ágazatot. A szakpolitikus szerint meg kell és meg is állítható az a gyakorlat, miszerint folyamatos jelleggel pénzt vonnak el az egészségügyből. Véleménye szerint, ha az emberek nem olyan híreket hallanak, hogy hosszabbodnak a kórházi várólisták, akkor máris nyugodtabb lesz a helyzet. Pesti hozzáfűzi, hogy elfogadhatatlan a jelenlegi gyakorlat, miszerint a felelős kormány a „maradékelv" alapján működtesse az ágazatot, hiszen itt az életminőségről és munkaképességről van szó azaz bajok megelőzése, illetve a megromlott egészség helyreállítása a tét.

A politikus a reformnak nevezett intézkedéssorozatról elmondja, hogy nem ésszerű átalakítás folyt éveken át, hanem az egészségügyi rendszer „szétverése", aminek következtében az ellátás kiszámíthatatlanná vált.

A póluskórházakkal kapcsolatban elmondja, hogy bár a fogalmat behozták a köztudatban pontosan nem határozták meg, hogy mitől válik egy intézmény póluskórházzá. Továbbá a reformok többnyire látványelemeket tartalmaztak, erre példaként a széfek, vizitdíj-automatákat és kórházi menü bővítését hozta fel. Eközben több nemzetközileg elismert intézmény is bezárt, valamint összekuszálódtak a betegutak.

Arra kérdésre, hogy az egészségügyi reform fogalmáról mit jutna eszébe Pesti úgy fogalmaz: „Egy ésszerű, lépésről lépésre történő átrendeződés, a valóság figyelembevétele alapján. Óriási veszélyt rejt, ha a döntéshozók elszakadnak a realitástól. Ha például azért muszáj bezárni egy kórházat, mert korszerűtlen épületének, gépészetének a fönntartása aránytalanul sok közpénzt emészt fel, akkor előzőleg igenis építeni kell egy modern, költséghatékony másikat helyette, hogy az ellátás ne sérüljön. A reformhoz az is hozzátartozik, hogy korszerűsítve megőrizzük azt, amire szükségünk van, s csak azoktól a dolgoktól szabadulunk meg, amelyeken már végérvényesen túlszaladt az idő."

Véleménye szerint a Gyurcsány-kormány elképzeléseinek középpontjában a pénz és nem a betegérdekek álltak. Figyelmeztetett arra is, hogy a magánkézbe adott egészségügyi finanszírozás a betegérdekekkel ellentétesen működik, ugyanis a befektetőnek a lehető legnagyobb haszon a célja. Azaz véleménye szerint a szolidaritáson alapuló, nemzeti kockázatközösségre épülő egészségbiztosítást nem szabad föladni, mert az a mai napig a legkorszerűbb forma, és az garantálja leginkább a kiszámíthatóságot, a betegellátás biztonságát.

Azonban a szakpolitikus elismeri, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerepével kapcsolatban „kétségtelenül újrahangolásra lesz szükség". Például kiszélesítené az OEP ellenőrző szerepkörét, valamint a betegek és a szolgáltatók igényeihez hangolná a finanszírozást.

A riporter felhívja a figyelmet arra, hogy a politikus jól működő partneri kapcsolatokat alakított ki három egészségügyi kamarával. Ezzel kapcsolatban Pesti elmondja, hogy a kamaráknak azonban mielőbb vissza kell kapniuk mozgásterüket, presztízsüket, hiszen megerősítésük mindnyájunk érdeke. Folyamatos párbeszédre lesz szükség a testületek és a kormányzat között, és ez vonatkozik a szakmai kollégiumokra is, amelyek az adott terület véleményét képviselik, tanácsot adnak az egészségügyért felelős vezető politikusnak.

Az ország egészségügyi állapotáról – amely szerint a visegrádi országokhoz képest is jelentős elmaradásunk van – elmondja, hogy a jelenlegi lemaradást nem indokolja a társadalmi gazdasági helyzetünk. Véleménye szerint a probléma forrása, hogy bár hazánknak van népegészségügyi programja azt mégsem hajtja végre. Elmondja, hogy ennek részben finanszírozási, részben emberi okai vannak. Nagyon sürgősen változtatni kell a helyzeten, főleg a megelőzésre összpontosítva, föl kell számolni a területi egyenlőtlenségeket. Fejleszteni kell a népbetegségek, kivált a daganatos, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzését, gyógyítását szolgáló lehetőségeket. A társadalom egészségi állapota ugyanis nagymértékben befolyásolja egy ország versenyképességét, gazdasági teljesítését. A népegészségügyi program végrehajtásával egészségesebb lehet a nemzet, s fellendülhet a gazdaság.

Az egészségüggyel kapcsolatban elmondja még, hogy jogos az egészségügyi dolgozók követelése, ami egy reális életpályamodell lenne. Azaz erkölcsi megbecsülés mellett természetesen a bérek rendezésére is szükség van. Ekkor szóba kerül a háziorvosi hálózatot érintő súlyos helyzet, ugyanis egyrészt nincs elegendő háziorvos, másrészt a lévők jelentős része sem fiatal. Sokan nyugdíjaskorúak, úgy dolgoznak. Mindezt tetézi, hogy idejük jó részét nem gyógyítással, hanem az aránytalanul nagyméretű adminisztrációs teendőkkel töltik. Pesti szerint: „Ha azt akarjuk, hogy a háziorvos igazi kapuőr legyen, vagyis a lehető legtöbb gondot maga oldja meg, és csak szükség esetén küldje tovább szakellátásra páciensét, akkor mentesíteni kell őt az adminisztráció nagy részétől."

Véleményét a következőképpen foglalta össze: „Ha az emberek azt látják, hogy hamarabb kapnak ellátást, csökken a tumultus a szolgáltatóknál. A kiszámíthatóságot, a biztonságot, a kapaszkodókat kell visszaadni az embereknek, mert alapvetően ezektől fosztották meg őket nyolc év kormányzásával. A kár minden területen igen nagy, de az egészségügy különösen érzékeny terület."