Lemondunk a fogyatékkal születettekről?

A korai fejlesztéssel az a legnagyobb probléma, hogy még az érintettek sem tudnak róla semmit.

A Tárki által a elvégzett kutatás szerint vita alakult ki a gyógypedagógia helyzetét illetően, ugyanis egyes véleménye szerint a szakemberek nem haladnak a korral és nem ismerik a komplex fejlesztési módszereket, míg mások a jelenleg fennálló intézményrendszerben látják a problémát, valamit az érintettek együttműködése is hiányos. A Tárki felmérésében szerepel a következő idézet: „A gyermekorvosok úgy viszonyulnak a fogyatékosságokhoz, hogy majd kinövi a gyerek. Valamelyik nap is telefonált az egyik védőnő, hogy most döbbent rá a gyerekorvos, hogy mégsem növi ki a már hároméves gyerek azt, hogy nem beszél, nem jár, és valamit kezdjünk vele. A korai fejlesztéssel az a legnagyobb probléma, hogy még az érintettek sem tudnak róla semmit".

Elérhetőség, forrás, csapatmunka, szolgáltatások - ezek a problémás gyermekek ellátásának alapelvei, mondták szakértők a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány egy, a napokban tartott konferenciáján. Az elhangzottak szerint az lenne a legfontosabb, hogy a családok minden lépésről tudjanak, ami gyermekükkel történik és legyen módjuk tájékozódni a célokról.
A szakemberek véleménye szerint Magyarországon az érintettek az ellátásához és a szolgáltatáshoz csak esetlegesen férnek hozzá és a közös munka nem megoldott. Az információáramlás gyenge, az egészségügy nem kellőképp felkészült, hiányzik a kommunikáció, a fejlesztésre hivatott intézmények kapacitása nem elegendő, a kutatók és az elméleti szakemberek szerint ez a fő oka, hogy a gyerekek nagyjából fele miért későn vagy egyáltalán nem is jut el gyógypedagógushoz.

Ezzel szemben a gyógypedagógusok szerint a legnagyobb gond, hogy az iskolapadban nem a fejlesztési technikákat, hanem a hagyományos pedagógiai módszereket tanulják. Így lényegében a képzési rendszer lemond a problémás gyerekekről. Kemény Péter, a szociális tárca főosztályvezetőhelyettese úgy látja: a gyógypedagógia történelmileg a fogyatékos gyermekek ellátására alakult ki, de nem nyitott időben a rehabilitáció felé. A gyógypedagógus-képzésnek nem lett szerves része a kora gyermekkori fejlesztés, gondozás.

A 2006-ban elfogadott kormányprogram célja volt, hogy a kora gyermekkori intervenció szolgáltatásai minden érintett, vagyis eltérő fejlődésű csecsemő, fogyatékkal élő kisgyermek és családja számára alanyi jogon, magas színvonalon elérhető legyen. Ezzel szemben az a jellemző, hogy csak néhány gyógypedagógusnak köszönhetően vannak olyan intézmények, ahol egyéni módszerekkel foglalkoznak a rászorulókkal, akik az alkalmazott módszereket önképzéssel alakították ki. Ez azonban azt is jelenti, hogy egész országrészekben nincs ellátás.

„A korai fejlesztést alig több mint tíz éve nevesítették, addig úgy kezelték, mintha csak óvodás-, kisiskoláskorban „kapnák el" a gyerekek fogyatékosságát. Ugyanígy a pedagógusnak készülők sem kapnak információt a komplex fejlesztésről, „egyszakos" gyerekek pedig nemigen vannak" - mondja Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő vezetője. Hozzáteszi, hogy ma leginkább „gyorstalpalókon" szerzett ismeretekkel szereznek „szakképesítést" a korai fejlesztésbe bekapcsolódó kollégák. „Miközben mind több az összetett problémákkal küzdő gyerek, évente hatezer elsős igényel speciális oktatást, vagyis el lehet képzelni, hányan szorultak volna már korábban is fejlesztésre" - mondja Czeizel Barbara – „Egy hat hónapos csecsemőről azoknak a szakértői bizottságoknak kellene véleményt mondaniuk, amelyek alapvető feladata a beiskoláztatás kérdésében is dönteni. Sem idejük, sem szakmai ismeretük nincsen ehhez a munkához".

Véleménye szerint bár a jogszabályokban már van kijelölt út a gyermekek számára, de ezekből hiányzik az életszerűség.
A Tárki tanulmányában ennél összetettebbnek ítélik meg a helyzetet. A kutatók szerint leginkább gyógypedagógusok állják meg a helyüket a rendszerben. Azonban hozzáteszik, hogy a korai intervencióban rendszerében egyenetlen a szűrésjelzés, mivel intézmények léteznek, de azok nem alkotnak hálózatot. Lannert Judit, a kutatóintézet vezetője szerint a betegutakat nem lehet követni, mivel nem létezik egységes protokoll amely a probléma felismerésétől az ellátásig szabályozna. Kereki Judit kutatásvezető arról beszél, hogy becsléseik szerint úgy 9-10 ezer, korai fejlesztésre szoruló gyermek közül csak 5-6 ezer kap intézményes ellátást. A tanulmány megrendelője a szociális minisztérium szerint valóban nincs szerencsés helyzetben az ellátás, mivel a csak a rászorulók fele jut csak ellátáshoz.

Az oktatási tárca államtitkárának, Arató Gergelynek a véleménye szerint a gyógypedagógusokkal nincs gond, az együttműködéssel viszont annál inkább. Elmondta, hogy éppen ők nyitottak az újításokra, példaként említette, hogy a gyógypedagógusok kezdeményezték, hogy ne csak az iskolákra és az óvodákra terjedjen ki a gyerekek fejlesztése.