Lesz-e új Cavintonunk?

A Népszabadság hétvégi mellékletében megjelent cikk a hazai gyógyszeripar jelenlegi helyzetét méri fel.

Domány György, a Richter cég osztályvezetője elmondta, hogy alaposan át kell gondolni, hogy egy gyógyszergyár milyen területre fókuszálja kutatásait. Különösen igaz ez egy hazai gyógyszergyárra. A magas vérnyomás, az érrendszeri problémák kezelésével kapcsolatos kutatásokra nagyon nagy energiát fordítanak a világ vezető gyógyszergyárai, itt tehát nehéz labdába rúgni.

Az osztályvezető hangsúlyozta, hogy a legkézenfekvőbb olyan betegségterület választása, aminek kezelésére még nincs megfelelő hatóanyag. A Richter kutatói a központi idegrendszer rendellenességeinek kezelésére alkalmas gyógyszereket kutatják.

Az ipari méretű magyarországi gyógyszergyártás megteremtése egy szakmailag felkészült, világot járt és anyagilag is jól eleresztett gyógyszerész, Richter Gedeon nevéhez fűződik. A második világháborúban a magyar gyógyszeripar elveszítette nyersanyagforrásai egy részét, és a tengerentúli piacai is kiestek.

A gyógyszeripar 1948. évi államosítása ismét felforgatta a viszonyokat. A Gyógyszeripari Egyesülés keretébe hat gyógyszergyárat vontak össze: a Chinoin, a Kőbányai Gyógyszerárugyár (az egykori Richter), az Alkaloida, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár (EGYT), a Biogal, valamint a Magyar Pharma Gyógyszergyár.

A magyar gyógyszeripar 1965-ben termelésének több mint 60 százalékát a világ 70 országába exportálta – elsődlegesen a szocialista országokba és a Távol-Keletre. 1976-ban az öt vezető gyógyszergyár a nemzeti jövedelem hét százalékát adta.

Az 1990-es évek elején fordulat következett be. A nagy multik jelenléte a magyar piacon egyre erőteljesebbé vált, és csaknem az összes jelentős külföldi készítmény megjelent hazánkban is. A magyar gyógyszergyárak helyzetét nehezítette, hogy nemcsak a hazai, hanem a hagyományos exportpiacok is szűkültek. Senki sem csodálkozott azon, hogy hamarosan eladták a gyárakat, és a Richter Rt. kivételével valamennyi vezető gyárunk külföldi szakmai befektetők kezébe került. A Richtert is privatizálták, de nem szakmai, hanem pénzügyi befektetők, akik nem szólnak bele a tudományos kutatásokba, de természetesen a pénzügyi eredményeket ők is elvárják.

A Chinoinban 1992–2008 között kutatás-fejlesztési igazgatóként dolgozó Arányi Péter szerint sikeres lépés volt a gyár eladása. A szerződés megkötésekor a vevő, a francia Sanofi és a Chinoin vezetése is nagyon fontosnak tartotta, hogy a magyar cég kutatás-fejlesztési bázisa megmaradjon, illetve fejlődjön. A franciák megjelenésével a hazai kutatóhely integrálódott a nemzetközi konszernbe, ami kettős következménnyel járt: bizonyos kutatásokat leállítottak – így például a csontritkulás kezelésével és az idegrendszeri problémákkal kapcsolatosakat –, másokat viszont nemcsak megtartottak, hanem fel is futtattak. A légzőszervek megbetegedéseinek innovatív gyógyszereit például nagy erővel kutatják a Chinoin munkatársai.

Arányi Péter szerint természetes, hogy a stratégiai kérdésekről a nemzetközi vezetőség dönt, de ha valami mellé odaállnak, arra pénzt is adnak. A Chinoinnál az elmúlt húsz évben milliárdos fejlesztésekre került sor. Nemcsak új épületek és kísérleti üzemek épültek, nemcsak a legjobb műszereket vették meg, hanem a kutatók szoros kapcsolatba kerültek külföldi kollégáikkal.

A korábbi évtizedek sikeres hazai gyógyszerei közül említhető a No-Spa görcsoldó, a Deprenyl (a Parkinson-kór gyógyszere), a Mydocalm (izomrelaxáns), a Lycurim, a Zitostop (sejtosztódásgátlók), a Frenolon (pszichotop szer), a De-persolon (szteroid), a Libexin (köhögéscsillapító), a Phlogosam (gyulladáscsökkentő), a Probon (fájdalomcsillapító), a Cavinton (agyi vérellátást javító).

Beke Zsuzsa, a Richter kommunikációs vezetője szerint hiába erős lábakon álló, a tőzsdén is sikeres cég az övék, a tízezer főt foglalkoztató vállalat tavalyi bevétele összesen 202 milliárd forint volt. Ebből 24 milliárdot költöttek kutatás-fejlesztésre, amely hatalmas összeg – de nagyságrenddel kisebb annál az egymilliárd dollárnál, 220 milliárd forintnál, mint amennyibe egy új, originális gyógyszer kifejlesztése kerül. Csupán a preklinikai vizsgálatokat tudják finanszírozni, a humán kísérletekre már külső partnereket kell bevonni.

A Richter 800 fős kutató-fejlesztő bázisával a kelet-közép európai térség legjelentősebb gyógyszerkutatási központjává fejlődött; 2006-ban avatta fel technológiai kísérleti nagylaboratóriumát, illetve felépítette kémiai-analitikai kutatási központját. A nemzetközi cégek is igényt tartanak a magyar szürkeállományra.

2008 elejére készült el a francia Servier világszínvonalú kutatóintézete Budapesten. A hétmilliárd forint befektetésével létesített központ a cég egyetlen kifejezetten gyógyszerkémiai kutatóintézete Franciaországon kívül. A háromezer-négyszáz négyzetméteren 18 laboratóriumban dolgozó félszáz kutató kettős feladatot kapott a franciáktól: új molekulák felfedezésére kell törekedniük a tumorok és a cukorbetegség kezelésében, emellett olyan új szintézismódszerek kidolgozása a feladatuk, amelyekkel lehetővé válik eddig nem szintetizálható molekulák előállítása is. Az EGIS gyógyszergyárban is tulajdonos franciák nem csalódtak, a budapesti központ sikeres befektetésnek bizonyult.

Ugyancsak franciáké, a Sanofi-Aventisé a Chinoin. A Sanofi szintén milliárdos nagyságrendben fejleszti a budapesti kutatóbázist.

Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének vezetője szerint a gyógyszercégek más iparágakhoz képest rendkívül sokat költenek kutatás-fejlesztésre, ami létérdekük, hiszen aki nem jelenik meg időről időre új hatóanyaggal, az elbukik a nemzetközi versengésben. Az ágazat azonban egyre nehezebb körülmények között dolgozik, hiszen az európai országok árszínvonala nem kedvez a drága originális készítményeknek. A növekvő kutatási költség, az egyre nagyobb piaci kockázat miatt az új innovatív gyógyszerek piaci bevezetése mind nagyobb nehézségekbe ütközik az egész világon, különösen igaz ez Magyarországra.

Szolyák Tamás szerint a gyógyszerkutatás üzleti kérdés. Olyan piaci körülményeket érdemes teremteni, amely vonzóvá teszi az országot befektetési szempontból is. Ha sikerül elérni például, hogy egy cég a humán kísérleteit Magyarországra hozza és ezt kiegészítse alapkutatással is, akkor hosszú távon milliárdos befektetést biztosítunk az ország számára.

Most viszont nagyon nehéz, szinte lehetetlen bárkit újabb befektetésre csábítani, a különadó, az árfolyam-ingadozás miatt a magyar piac nem versenyképes. Hiába a százéves hagyomány, az intellektuális felkészültség, ma Románia és Bulgária is vonzóbb célpont.

A szakmai szervezet vezetője úgy véli, hogy a következő két évben érdemben még nem javul a gazdasági környezet. Javítaná kilátásainkat, ha az állam többet fordítana a jelenleg alulfinanszírozott egészségügyre.