Ma egymást zsűrizzük | Weborvos

A tudományt a közvélemény körvonalazhatatlan tisztelete övezi, miközben egyre kevesebben jelentkeznek erre a pályára.

- Ez a kettősség tulajdonképpen hármasság. A tudományt az emberek többsége nem tudja helyére tenni - véli Falus András akadémikus, immunológus professzor a vele készült interjúban. - Egyrészt csodaváró forrásnak tekintik, amely mindenható, s ez természetesen nem igaz. Másrészt ennek ellenpárjaként kiábrándulnak belőle, illetve értelmetlennek, drága luxustevékenységnek tartják. Végül a harmadik megközelítés démonizálja, szélsőségesen hisztérikus reakciók közepette veszélyforrásnak véli. A jelenség legfőbb oka az elrontott oktatásban keresendő, már az általános iskolától kezdve. A gimnáziumi tankönyv az immunológiáról például olyan ismereteket tartalmaz, amelyek köszönőviszonyban sincsenek ennek a tudománynak a saját magáról alkotott képével. Rendkívül bonyolultan ragadnak ki néhány dolgot a tudományos hírözönből, és valójában elidegenítik a diákokat a tárgytól.

Falus András szerint ennek oka nemcsak a tankönyvírók hibája, hanem az, hogy a gyakorta változó tantervi koncepciótlanság közepette egyesek presztízskérdést csinálnak abból: az egyik nevelési modell helyett egy másikat tegyenek általánossá. A baj az, hogy a szakmaiság és a politikai széljárás legtöbbször egymás ellen „dolgozik". A tankönyvírásban ráadásul nagyon sok pénz van, s a szerzők úgyszólván hatalmi tényezők a jövő generációjának motiválása szempontjából. Persze a tankönyvekkel már a Kádár-korszakban is gond volt, amit nem lehetett megoldani az Antall- és a Fidesz-kormány alatt sem. A mára teljesen szabadjára engedett iskolai nevelés azonban nem tanítja meg a fiatalokat a világban való tájékozódásra, és a hosszú évek óta kontraszelektálódott tanárok (tisztelet a kivételnek) sem képesek a diákokat a tudományra nevelni, ami az igazi tragédia, hiszen a ma emberének meg kell értenie, hogyan működik például a sertés-influenza, hogyan alakul ki egy világjárvány, miként függhet ez össze a gyógyszerfogyasztással. Ha pedig ez már az iskolából frissen kikerültek számára is lehetetlen, hatalmas tere nyílik az áltudományos nézetek terjedésének és a kóklerségnek.

Konkrét példa erre az, amikor egy még tudományosan nem igazolt terápiás módszert úgy akarnak eladni, mintha az már valóságos lehetőség lenne. Ilyen a kaposvári őssejtklinika ügye, amelyet ráadásul MSZP-s politikai támogatással nyitottak meg, miközben a fantasztikus lehetőségeket teremtő és sok eredményt felmutató őssejtkutatás, különösen az embrionális őssejteké, nincs még olyan fázisban, hogy a rutingyógyítást lehetővé tegye. Hogy egy abortált magzat lépéből vett sejtekkel minden betegséget meg lehetne gyógyítani, felelőtlenség. Ma még fogalmunk sincs arról, hogy ha intravénásán beadnak valakinek osztódó sejteket, ez milyen tumorokat indukál. És amíg hiányoznak a bizonyított, neves szakfolyóiratokban leközölt eredmények, addig tilos embereken kísérletezni – jelentette ki az immunológus professzor.

Véleménye szerint a józan többség egy idő múlva rájön, hogy ezek a csodák naponta tűnnek fel, majd tűnnek el anélkül, hogy ugrásszerű változást hoznának. Erre az AIDS-tapasz is jó példa, ebben benne van az a fajta kisebbségi érzésből fakadó infantilizmus is, hogy a legjobb a magyar étel, a legszebb a magyar nő és a legjobb a magyar szürkeállomány. A tapasszal az a gond, hogy még soha nem gyógyítottak meg vele senkit, és nincs bizonyíték rá, hogy működne, miközben a hazai sajtó egy része máris világszenzációt emleget. Az egyik olvasói levél arról szól, hogy ekkora felfedezésnél olyan profit várható, hogy megéri anyagi kockázatot vállalni. Ha ez így van, akkor a mi adónkból felvett 2,3 milliárd forintot miért vitte ki a máig ható erős politikai hátszéltől sem mentes kutatócsoport külföldre, és miért olyan szerződést kötöttek a hazai illetékesek, hogy profit esetén ez a magyar államnak nulla százalékot biztosít?!

A bajt itt az egész magyar tudománytámogatási rendszer jelenti, amely elképesztő felelőtlenséggel párosul. Ez nálunk ma lényegében három forrást jelent, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt, az Országos Tudományos Kutatási Alapot, (OTKA) és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Az előbbiben évekig kézi vezérlésű pénzosztás folyt, amikor nyilvános bírálat nélkül milliárdokat osztogattak el annak az elvnek mentén, hogy zúzzuk szét a régi becsontosodott rendszert. Elvileg ez akár helyes is lehetett volna, csakhogy az egyik klientúra helyett egy másikat hoztak helyzetbe, és elképesztő pénzeket adtak ki, amelyek jó része ma már nem Magyarországon van. A legáttekinthetőbb és tisztességesebb az OTKA rendszere, igaz ez két nagyságrenddel kisebb pénzeket kezel.

Falus András úgy véli, az, hogy a kilábalás csak a tudás, az innováció segítségével lehetséges, csak a szlogen szintjén hangzik el, hiszen eközben az ország a GDP-jéből továbbra is csak egy százalék alatti összegeket költ kutatásra-fejlesztésre, a területnek kormányzati szinten nincs gazdája, miközben körülöttünk már minden ország máshogyan kezeli ezeket az ügyeket.

Sajnos a hazai politikusok gondolkodását az elmúlt húsz évben a pillanatnyi tűzoltás filozófiája irányította, a felelőtlen politikai hozzáállás voluntarista, lobbista, személyre szóló, nemzetközi hatástanulmányok nélküli döntések sorozatával rontotta el hazánkban a kutatásfejlesztés helyzetét – tette hozzá. Így az akadémikus a hazai tudomány helyzetét átlagosnak tartja: vannak tehetséges fiatal kutatók, akik hajtanak, ahogy csak tudnak, itthon és külföldön egyaránt. Megfelelő oktatási rendszerrel és tudománypolitikával ezt a szintet tíz év alatt fel lehetne tornászni, de a társadalmi széttagolódás, a politika mindenüvé elérő szubjektivizmusa ennek ellene hat.

Az eredményekkel kapcsolatban Falus András elmondta, hogy az idegtudományban például Freund Tamás kutatói félévente jönnek ki egy-egy olyan közleménnyel, amelyet leközöl a Nature és a fél világ hivatkozik rájuk. A Pázmány Péter Tudományegyetem egyik kutatócsoportja olyan nyelvészeti informatikai rendszert dolgozott ki, ami máris világhírű. Új magyar ötlet az is, hogy a globális felmelegedés ellen a föld alá sajtolandó szén-dioxidot a vízzáró rétegek alatti sós vízzel teli rétegben lehetne tárolni. És a Hadlaczky Gyula által kifejlesztett mesterséges kromoszómáról tudjuk, hogy génterápiára is alkalmas lehet. A biotechnológiában lesben állnak a külföldi cégek, és keresik az új ötleteket. A SOTE-n, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológia Intézetben kifejlesztett gyulladáscsillapítással kapcsolatos molekulák átvételéről például egy amerikai céggel tárgyalnak.

A professzor Sólyom Lászlónak az akadémiai közgyűlésen tett kijelentésével kapcsolatban, mely szerint a közéletben az MTA az a hely, ahol nincs korrupció, közölte, hogy az akadémiai doktori eljárásokban soha nem tapasztalt olyat a hat év alatt, amíg tagja volt a doktori tanácsnak, hogy egy kutatót azért kellett átengedni, mert valakinek a valakije volt. Az előfordult, hogy egyik opponens utálta a jelöltet és leszavazta, de ezt a másik két bíráló jelenléte ellensúlyozta. Egy áttekinthető, dinamikus, modernizált, az új irányzatokat a társadalomnak bemutató Akadémiában roppant nagy lehetőség van, és Falus András határozottan optimista, hogy a mostani MTA ilyen. Az akadémiai kutatócsoportok hálózata minőség- és teljesítményalapú értékelésével, nyilvánosságával ezt jelenti. Sajnos, az MTA kommunikációja még nem mutatja meg eléggé az itt születő eredményeket, de bízik a pozitív irányú változásban, mint ahogy abban is, hogy az Akadémia kiemelten azokat a kutatókat támogatja, akiknek jelentős nemzetközi publikációik vannak, akik iskolát teremtettek, és akik miatt Magyarország tudományos hírneve erős marad.