Magántőke nélkül nem megy

Bár a kórházakra már nyolc évvel ezelőtt is volt jelentkező, a privatizációs folyamat 2004-ben kezdődött.

A hazai egészségügyi szektor magánosítása a rendszerváltás óta zajlik. Először a 90-es évek elején a háziorvosi ellátást és a gyógyszertárak működtetését adta az állam vállalkozásba, majd apránként a drága gépeket, komolyabb beruházásokat igénylő diagnosztika, végül a nagy állami kórházak kerültek sorra. Ez utóbbi folyamatot állandó politikai viták kísérik. Bár a kórházakra már nyolc évvel ezelőtt is volt jelentkező, a privatizációs folyamat 2004-ben kezdődött, s az elmúlt két évben országszerte felgyorsult az intézmények gazdálkodási formaváltása. Mára a fekvőbeteg-ellátók ötöde, 32 kórház működik valamilyen gazdasági formában, közülük többet befektetők üzemeltetnek.

Több önkormányzat, Körmend, Hévíz, Tapolca, Veszprém, Várpalota, Szarvas, Mezőtúr, Gyöngyös, Hatvan, Párád, Pomáz, Dorog, Nagyatád adta tíz-húsz évre magáncégeknek a fekvő- és a járóbeteg-ellátást. A folyamatból a nagy egyetemek sem maradtak ki (Debrecen, Szeged, Pécs): klinikáik mellé sorra kebelezik be fúziós formában a kisebb városi intézményeket. A

 tulajdonos önkormányzatok egyre kevésbé képesek megbirkózni a pénzhiány melletti egyéb kihívásokkal, jelesül a mind jobban megmutatkozó orvoshiánnyal és a technológiai robbanással. így szívesen, szinte ingyen szabadulnának a kórházaiktól.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az ellátásért járó díjak nagyobb részét magánszolgáltatóknak fizeti ki. Az állami vagy önkormányzati tulajdonban működtetett intézmények is juttatnak e bevételből a magánvállalkozásoknak. Az informatikai, a mosodai, az élelmezési, a takarítási szolgáltatásaikat rendre kiszervezték, és külső cégektől vásárolják. A piac nagyságát jellemzi, hogy csak a fővárosi kórházak esetében évente több tízmilliárd forint jut így a magánszférának az egészségügyi közfinanszírozásból.