Meg kellene határozni a minimumot

Újra kellene írni az állam és a polgárai közötti megállapodást, amely alapján az egészségügyi ellátás működik.

Egyszemélyes vállalkozásnak indult egy bérelt lakásban, mára viszont a Teva Magyarország Zrt. az ország legnagyobb vállalatai között van, a magyar gyógyszergyártók között pedig a négy gyógyszeróriás egyike-komoly exporttal, beruházásokkal, kutatási tevékenységgel. Rózsa András vezérigazgatóval reformról, patikákról, felelős gondolkodásról beszélgetett a Népszava, és arról, mire számít 2009-ben.

- Ha bekopogna a jó tündér, mit kérne tőle az új évre?
- Gazdasági növekedést kívánnék, és szeretném, ha végre megkezdődne az egészségügy átalakítása az ágazatban dolgozók részvételével - és ebbe a gyógyszerészeket is beleértem. Amit még a jó tündértől kérnék: intézze el, hogy visszavonják a borzalmas gyógyszer-gazdaságossági törvényt. Hiszen már a neve sem jelent semmit. Gondoljon bele: gyógyszer-gazdaságosság mint fogalom nem létezik. Valamilyen nevet akartak adni annak, hogyan lehet pénzt kivonni az egészségügyből.

- Magyarországon nem túlzott mértékű a gyógyszerfogyasztás?
- Magyarországon a gyógyszerfogyasztás az OECD-átlag alatt van. Ebbe a táplálékkiegészítőket is beszámítom.

- Tehát türelmetlenül várja az egészségügy reformját...
- Igen. Először is pontosítsuk a fogalmat, mit jelent a reform. Amit eddig tapasztaltunk, az a finanszírozás volt, de nem átalakítás. Nem az volt a lényege, hogyan lehetne jobb minőségű egészségügyet nyújtani a lakosságnak, hanem hogy hogyan lehetne olcsóbbá tenni. A törvény minden lényeges pontja erre irányult. A reform csak annyiban kezdődött meg, amennyiben a csökkenő finanszírozás kikény-szerít bizonyos változtatásokat, de ezek nem tudatos és főleg nem tervezett változások. Erre szoktuk mondani: ahogy esik, úgy puffan.

- Milyen lenne ön szerint a valóságos reform? Hol kellene kezdeni az egészségügy átalakítását?
- Egyszer végre meg kellene határozni, mi az, ami jár a betegnek. Milyen szolgáltatás, és milyen színvonalon. Ki határozza meg, hogy a költségvetésben mennyit kell vagy mennyit szabad az egészségügyre költeni? Amikor meghatározzák ezt, vajon a szükséges, igénybe veendő szolgáltatások alapján állapítják meg vagy a maradványelv alapján? Ki veszi figyelembe egy költségvetés összeállításánál, hogy a következő évben számos prevenciós, népegészségügyi programot indítanak el, és ezek pénzbe kerülnek? A rákszűrés például óriási pénzbe kerül. Soha senki nem vette figyelembe a gyógyszerkasszánál, hogy a következő évben beinduló programból várhatóan hány beteget fognak kiszűrni, mennyi pluszgyógyszerre lesz szükség.
Nem határozták meg tudományosan annak szabályait, mi mindenből áll össze az egészségügyi költségvetés. Vissza kell menni az alapokhoz. Újra kell írni az állam és polgárai közötti megállapodást, aminek alapján az állam biztosítja az egészségügyi ellátást.

- Szerintem ilyen megállapodás sohasem volt. Az alkotmány szerint mindenkinek joga van a legmagasabb szintű orvosi ellátáshoz.
- Az Alkotmánybíróság már próbálta ezt a mondatot felülírni, hiszen nem határozza meg, hogy mit jelent a legmagasabb szint. Nyilvánvalóan egy kis ország nem tudja mindenkinek biztosítani a legújabb, legdrágább, legmodernebb terápiát. De a minimumot meg kellene határozni. Tehát mi az a minimum, amit garantálnak a befizetéseinkért.

- Ha jól értem, úgy gondolja, hogy az átalakítást nem lehet anélkül elkezdeni, hogy bizonyos dolgokat ne definiálnának.
- A törvényhozónak pontosan meg kell határoznia a szándékait. Mit akar adni? Mennyit akar költeni? Ettől függ, hogy prioritásban hol van az egészségügy. Annyit költ rá, amennyi maradt, vagy például honvédelemre, autópálya-építésre költ annyit, amennyi maradt, és először kielégíti az egészségügy, az oktatás vagy a kultúra igényeit. Tényleg, amikor számolnak, döntenek-e arról, mennyit ér egy emberélet?

- Ön szerint ezt meg lehet határozni?
- Miért, nem kell meghatározni? Hány ember hal meg, mert bezárták az OPNI-t? Hány ember hal meg, mert nem ér oda időben a mentő?

- A gyógyszerészek milyen szerepet játszhatnak az egészségügy átalakításában?
- A gyógyszerészek szerepe a gyógyszerforgalmazás. Fontos a szakértelem, a beteggel való kommunikáció, a gyógyszerészek szerepe az egészségnevelésben. Ezzel a maguk területén segíteni tudják a reformot - feltéve, ha a működési lehetőségük biztosítva van.

- Most nincs?
- Nincs. Olyan alacsony az árrés, hogy abból színvonalas patikát működtetni nem lehet. Csak a legnagyobb forgalmú patikák képesek erre. Márpedig a legtöbb patika kis- és közepes településen működik, ahol nincs akkora forgalom.

- Ezek szerint osztja a kamara azon elképzelését, amit most
a kormánnyal való megbeszélésein képvisel, hogy növelni kell az árrést?
- Nem kell, még várhatnak egy kicsit, de akkor bezárnak a patikák. Tönkremennek.

- De akkor a gyógyszergyárak is tönkremennek...
- És meghalnak a betegek... Körülbelül ez mutatja a kormány felelősségérzetét.

- A gyógyszergyártók szerepe változik-e a jövőben?
- Nem hiszem. Nekik biztosítaniuk kell az országon belül a gyógyszerellátást. Ez a feladatuk. Ezen túlmenően a gyógyszergyárak hagyományosan lényegesen többet vállaltak a feladatuknál, ha nem is teljesen önzetlenül. De az utóbbi időben, amikor a gyógyszergyárak felhagytak a szaklapok támogatásával, amikor csökkentették a reklámokat, mert rákényszerültek - eltűntek a szaklapok. Nincsenek konferenciák, kongresszusok. A szakma nagyon megszenvedi ezt. Nincs meg az anyagi forrás, amit a gyógyszeripar biztosított. Tette ezt azért, mert neki is érdeke volt, hogy az orvosok ismerjék és bátran használják a szereket. Az orvosnak tudnia kell, hogy egy-egy gyógyszer pontosan mire írható fel, milyen mellékhatásai vannak, milyen más gyógyszerrel nem használható. Ezeket az információkat döntően a gyáraktól kapta, legtöbbször a sokat átkozott orvoslátogató útján. Nincs az a polihisztor orvos, aki meg tudja tanulni a hozzáférhető nyolc-tíz ezer gyógyszert. De még azt a kétszázat se, amit használnia kéne. Ezeket az információkat koncentráltan megkapja az orvoslátogatótól.

- És erőteljes nyomást is kap, hogy az adott gyár szereit használja.
- Nem arra kap nyomást, hogy olyannak írjon gyógyszert, aki nem beteg. Maximum azt hallja, hogy ne ezt tessék írni, hanem azt. De ezzel a gyógyszergyárak nem tudnak beteget kreálni. Az orvoshoz csak beteg ember megy be. Mi, mint tudja, generikus gyógyszereket forgalmazunk, amelyek köztudottan olcsóbbak. Ugyanazt tudják, mint az originális medicinák, de olcsóbbak. Tehát mi elmegyünk az orvoshoz, hogy meggyőzzük: az olcsóbb gyógyszert írja fel. Látszólag ez lenne az érdeke a kormányzatnak, a biztosítónak is. Ezzel szemben megbüntetnek minket azért, mert orvoslátogatókat küldünk; ugyanannyi pénzt kell fizetnünk az orvoslátogatóink után, mint annak a cégnek, amely a drágább gyógyszereit akarja megismertetni.

- A kormánynak különbséget kellene tennie az originális és a generikus gyógyszerek gyártói között?
- Igen. Ha rossz a gazdasági helyzet, minden kormány különbséget tesz. Kivéve a magyart. Magyarországon mindent megtesznek, hogy tönkretegyék a generikus ipart. Olyan versenyt provokálnak a generikus gyártók között, amelynek következtében a profitjuk nagy részét elveszítik. Magyarország Európa egyik legalacsonyabb árszintű gyógyszerpiacává válik, egyre kevesebb cég akar itt eladni.

- Egy gyógyszergyárnak lehetnek közegészségügyi szempontjai? Lehet célja, hogy befolyásolja az adott ország egészségi állapotát?
- Nem feladata. Jótéteményként persze teheti. A gyógyszergyárak elég sok pénzt adnak különböző kórházi berendezésekre és a betegszervezeteknek. A Teva például sok pénzt költ el olyasmire, amiből semmilyen közvetett vagy közvetlen haszna nincs. 200 szegény gyereknek biztosítjuk minden évben a nyaralását; ösztöndíjat fizetünk 25 roma diáknak, hogy segítsük elvégezni az egyetemet. Lassan kialakul a támogatási rendszerünk, amelynek három fő lába van. Támogatjuk a kultúrát, például a Vígszínházat, de támogatunk frissen végzett, állástalan színészeket is. A másik nagy terület a sport. A Teva-Vasasplaket vízilabdázói is tagjai az idei olimpiai győztes csapatnak. A harmadik területet hívhatjuk szimplán jótékonykodásnak. Borzasztó gusztustalannak tartom, ha valaki úgy jótékonykodik, hogy közben a publikum előtt fél téglával veri a mellét.

- De mindenkinek meg kell hogy érje...
- Nekem például azért éri meg, mert jó érzés. Tudok segíteni valakin.

- Hívjuk vissza a jó tündért! Mit szeretne kérni tőle a Tevának az idei évre?
- Szeretném, ha ugyanúgy fejlődne tovább, ahogy eddig. 15 év alatt egyszemélyes cégből az ország 50 legnagyobb vállalatának egyike lett. 2700-an dolgoznak a magyarországi Tevánál, amely egyike annak a nagyon kevés multinak, amely számára Magyarország stratégiai fontosságú. Beruház, fejleszt. A teljes vállalaton belül nagyon nagy verseny zajlik, hiszen mindenki azt szeretné, ha az ő országában fejlődne tovább az anyacég. M eddig nagyon jól álltuk a versenyt, de a gyógyszer-gazdaságossági törvény sokat rontott a pozícióinkon. Amikor a Biogalt
megvettük, csak hetei voltak a csődig. Azóta nemzetközi szintre hoztuk fel. De aki innen egyszer elmegy, itthagyva egy nagyberuházást, az sose jön vissza. Tudja, azt vettem észre, hogy ha egy kormány elkezd pocskondiázni egy iparágat, ott más hatóságok is hangnemet váltanak. Szabad prédának tekint minket a bürokrácia.

- A gazdasági válság ön szerint hogyan fogja érinteni a gyógyszeripart? Úgy, mint mondjuk az autóipart?
- Nem, annyira nem. Attól függ, hogy mennyire húzódik el a válság, és milyen mély lesz. Konkrétabban: mennyire fogja csökkenteni a lakosság fizetőképes keresletét. A nem támogatott gyógyszereknél jobban meg lehet érezni majd a változást. Emiatt a kereslet a támogatott gyógyszerek felé áramlik majd, megnő a számla, a kormányzat pedig lehet, hogy nem fogja fizetni. Ismét felmerül majd a kérdés, hogy a költségeket megint a gyógyszeripar nyakába rakja-e, vagy csökkenti az OEP-támogatást. Ma Európában a gyógyszergyártásnak a legbarátságtalanabb környezetet Magyarország nyújtja.

- Mire kényszeríti a Tevát a válsághelyzet? Kell-e embert elküldeni, fizetést csökkenteni?
- Takarékoskodunk. Jobban megnézzük, hogy mire költünk és mennyit. Ahol lehet, visszafogunk, de amíg lehet, ragaszkodom hozzá, hogy folytassunk minden támogatást.

- Ugyanígy támogatja mind a 2700 munkatársát?
- Közülük a válság csak azokat érintette, akik elérték a nyugdíjkorhatárt. Egyetlenegy embert sem küldtünk el.