Megdolgozunk a nyavalyákért

A munkanélküliség és a hajtás egyaránt egészségromláshoz vezethet.

Bár Békés megyében számszerűen csökken a nyugdíjasok száma, a népességen belüli súlyuk folyamatosan emelkedik. Ez a tendencia országosan is igaz, az alig több mint tízmillió magyar közel harmada tartozik az ellátottak ezen csoportjába. Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjasok aránya az összes ellátotthoz viszonyítva a régiók és az egyes megyék között jelentős eltéréseket mutat.

A különbségek hat évvel ezelőtt is nagyon szembetűnőek voltak. A kutatók arra jutottak, a férfiak körében nagyobb a rokkantak aránya. Az öregségi nyugdíjas férfiak százaléka (65,7) Zalában volt a legmagasabb, ettől alig maradt el Vas megye. 2004-ben Zaláé volt a másik „lég" is, ott utalták a legkevesebb embernek rokkantság címén pénzt. Ebben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vitte a prímet hat évvel ezelőtt 45,4 százalékkal. Ugyanitt az ellátottaknak csak 28,3 százaléka volt jogosult öregségi nyugdíjra. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok arányát nézve Szabolcs tavaly is dobogón maradt fej-fej mellett Békés megyével. Utánuk Csongrád és Tolna megye következik.

Dr. Kovács József, a megyei kórház főigazgató-főorvosa szerint ez sokkal bonyolultabb, minthogy azt mondjuk, a nyugati megyékben jobb a lakosság egészségi állapota. Ha ugyanis rosszak a foglalkoztatás körülményei, az emberek rokkantnyugdíjba menekülnek.

A tapasztalatok azt mutatják, ha valaki munkavállalóként betegszik meg, az motiváltabb a gyógyulásra, illetve a panaszokat is másképp viseli. A kilencvenes években a harmincas korosztály irányába tolódott el a rokkantnyugdíjazást kérők aránya. Ma már a derékhadat a középkorosztály és az ötven felettiek teszik ki, azok, akiknek szinte reménytelen az elhelyezkedése.

A munkanélküliség és a hajtás egyaránt egészségromláshoz vezethet - állítja a foglalkozás-egészségügyi szűréseket végző főorvos, Erdődi Erzsébet. A tartós állástalanságot különösen a férfiak viselik nehezen. A nőket jobban lefoglalja a család, a háztartás. A férfiak nehezebben dolgozzák fel ezt a helyzetet, a lelki bántalmak, kivált alkohollal párosítva, előbb-utóbb a testet is megbetegítik. A szív- és érrendszeri betegségek, továbbá a daganatos betegségek kialakulásába az életmód nagyban beleszól. Erdődi Erzsébet a dolgozók helyzetét sem tartja rózsásnak. A követelmények egyre magasabbak, a feladat szaporodik, az embereket a kiégés-szindróma fenyegeti. A főorvos elismerte, ha valakinek nincs reménye az elhelyezkedésre, az egészsége is problémás és tanácsot kér tőle, nem beszéli le a rokkantsági nyugdíjról.