Megvilágosodás

Két évvel a molnári reform után megvilágosodott a kórházszövetség: tarthatatlannak ítélik a jelenlegi helyzetet.

A Magyar Kórházszövetség tagjai a jelek szerint megvilágosodtak, mert alig több mint két évvel azután, hogy erőteljesen kiálltak a szabad demokrata Molnár Lajos kórház-karcsúsítási szándékai ellen, most már úgy érzik, a jelenlegi helyzet tarthatatlan – írja cikkében Tóth Ákos. Túl sok a kórház, kevés ennyi helyre a szakember és a pénz. Molnár Lajos kísérletének alapja az volt, hogy rossz a kórházak eloszlása, a gyógyításra használt ágyak negyede üres, nincs elég ápolásra szolgáló hely.

Molnár először a kiemelt kórházakat jelölte ki, amelyekkel garantálni lehet, hogy minden komoly esetet megfelelő színvonalon lássanak el. Ezek az intézmények a biztos megmaradásban és finanszírozásban bízhattak. Eredetileg 31 súlyponti kórházat jelölt ki a tárca, de az MSZP-vel való egyeztetés után 39-re emelkedett a számuk. A gond az volt, Molnár a regionális egészségügyi tanácsoknak adta a jogot, hogy egyezzenek meg a maradék ágyak elosztásáról, maguk zárják be, vonják össze a területükön lévő kórházakat. Ők nem vállalták a „mészárosmunkát“, mert „a javaslat elfogadhatatlan és teljesíthetetlen". Molnár - a jogszabály szerint eljárva - a maga kezébe vette a döntést. És ekkor megindultak a tüntetések, szinte naponta demonstráltak valahol egy kórházért.

A legemlékezetesebb a hódmezővásárhelyi volt, ahol néhány transzparensen a „Kötelet Molnár nyakába", illetve a „Molnár Mengele Lajos" felirat állt. Majd így tovább, számos helyen: kart karba öltve tüntettek a helyi fideszes politikusok az orvosokkal, a kórházigazgatókkal, amire a kórházszövetség akkori elnöke, a fél magyar orvosi kar pfujolásával egy ütemre azzal erősített rá, hogy az ágyszámcsökkentést fűnyíróelvszerűen akarják véghezvinni, és ez szakmailag rossz és teljesíthetetlen.

A tervezet nem volt szakmailag rossz (a fűnyíróelv nyomát sem lehetett fölfedezni benne), teljesíthetetlen azonban igen. Ebben bizonyosan volt szerepe Molnár Lajos temperamentumának - villámgyorsan akart megszüntetni sok évtizedes struktúrákat, és talán ha több empátiával kezeli a helyiek érzelmeit, messzebb jutott volna. De csak talán, mert bukásának fő oka az volt, hogy a helyiek ellenérdekeltségét meglovagolta a Fidesz, a Fideszt pedig a maguk szűkített megfontolásai alapján a szakmai szervezetek, így a kórházszövetség is. Ha a tényleges indulatokat kívülről is gerjesztik, nincs gazdaságosság, jobb minőségű ellátottság vagy betegközpontúság, csak a gyalázatos transzparensek.

A kórházszövetség most belátja, hogy ennyi intézmény nem tartható fenn. Ha a Fidesz kormányra kerül, két lehetőség marad: vagy a pártnak eddig buzgón asszisztáló szövetség álláspontja változik újra, és megint nem lesz fontos a kórházbezárás (csak bedőlnek maguktól), vagy rászánják magukat arra, amit ellenzékben megakadályoztak. A Fidesz azt mondja, az ország visszalépett az időben. Akkor is elmondhatják majd ezt, ha nekiállnak a racionalizálásnak: már 2007-ben itt kellett volna tartani. Jó két évet ugranak vissza az időben - maguk miatt. Csak nehogy újra „mengelés" transzparensek jöjjenek. Még megsértődne Mikola István.