Méltósággal, felelősen

Nem állítom, hogy nem lehet tévedés az egyes gyógyszerek besorolásakor, sőt ennek során (üzlet)politikai szempontok is szerepet játsz(hat)anak.

Dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke dr. Alexin Zoltán írására (Gyógyszer interneten, méltósággal, július 16.) reagál, melyben véleménye szerint a patikákat törvénysértéssel vádolja, „nemzetbiztonsági lehallgatóállomásnak" titulálja, és azt sugallja, hogy az állami szervekkel is összejátszanak azért, hogy minél több betegadatot tárolhassanak - az idők végezetéig.

A gyógyszerek receptköteles vagy vény nélküli termékként kerülnek patikai forgalomba, s néhány száz gyógyszer (ma már) patikán kívül is beszerezhető. A rendelhetőségi és forgalmazhatósági csoportok képzésének szabályait a veszélyességük és azoknak a betegségeknek a természete alapján határozza meg a hatóság, amelyek kezelésére hivatottak.

Nem állítom, hogy nem lehet tévedés az egyes gyógyszerek besorolásakor, sőt ennek során (üzlet)politikai szempontok is szerepet játsz(hat)anak. Mégis tragikus következményekkel járna, ha pl. egy onkológiai, neurológiai vagy kardiológiai szer, illetve egy hozzászokásra hajlamosító gyógyszer szabadon lenne beszerezhető. A vényköteles gyógyszereket hazánkban orvosok rendelik, akik ezért jogi, szakmai és etikai felelősséggel tartoznak.

A számonkérhetőségnek adminisztratív előfeltételei vannak: dokumentálni kell, hogy ki, kinek, milyen diagnózisra milyen gyógyszert indikált. A dokumentáció egyik része a recept, ami azért kell, hogy a beteg a gyógyszerét a gyógyszertárban kiválthassa. A receptírás felelőssége független attól, hogy orvos vagy (egyes országokban) gyógyszerész írta a vényt, orvosi rendelőben vagy patikában állították ki a receptet. A felelősség - dr. Alexin állításával szemben - minden esetben azé, aki a vényt kiállította és a gyógyszert kiszolgáltatta. A szakember magára vállalt felelősségének hiányában a vényköteles gyógyszereknél is a betegé lenne a felelősség, mint a vény nélküli öngyógyszerelés során vagy a vényköteles gyógyszer internetes beszerzésekor.

A vényköteles gyógyszerek internetes értékesítését a hazai jogszabályok tiltják. A gyógyszer vásárlásakor/használatakor a felelős döntés előfeltétele az informáltság és az érzelmi elfogódottságtól való mentesség. A beteg akkor lehet informált, ha a gyógyszer szükségességével, hatásaival és használatának (illetve az alkalmazás elmaradásának) a kockázataival is teljeskörűen tisztában van. Erre többnyire a szakembernek van csak esélye. Az állítás igazolására a „mágusoknál" segítséget keresők próbálkozásai bőséges bizonyítékot nyújtanak, és az uniós bíróság május 19-i ítélete is megállapítja, hogy a betegek a gyógyszer okozta egészségkárosodást gyakran nem képesek felismerni.

Az emberi méltóság megőrzéséhez Dr. Hankó Zoltán szerint az is hozzátartozik, ha a beteg nem kényszerül olyan helyzetbe, ahol a ráruházott felelősséggel arányos ismeretek hiányában és érzelmileg elfogódottan kell döntenie az életét és egészségét meghatározó kérdésekben.

A támogatott gyógyszerek esetében a felelősség kibővül a közpénzek hatékony felhasználásának a kötelezettségével is. A biztosítónak joga és kötelessége is tudni, hogy melyik biztosítottjának utalványozták a támogatást, ki vett részt ebben a folyamatban, és hogy az utalványozás jogszerűen és szakszerűen történt-e. Az elvek egyértelműek, a szükséges adatok köréről azonban sok vita folyik. Ebben a gyógyszerészek is részt vesznek, mert az adatszolgáltatás többletkötelezettséggel jár, és anyagi ellentételezése hiányzik. Alexin Zoltán hivatkozik az Alkotmánybíróság ítéletére, amely szerint a vényadatok egy részét eddig alkotmányellenesen írták elő. Arról azonban hallgat, hogy az adatrögzítés célszerűségét és indokoltságát az Alkotmánybíróság nem vitatta, és ez év december végéig adott lehetőséget a törvényi háttér megteremtésére.

Az egészségügy elsődleges feladata a betegek gyógyítása. Azonban egyre inkább értékké válik az egészség, s ennek révén előtérbe kerül a prevenció és az egészségvédelem. Még újabb kihívást jelentenek az életmódgyógyszerek, melyekkel nem betegségeket gyógyítunk, hanem segítjük a kívánt életmód folytatását. (Ilyenek például a szexuális teljesítőképességet javító gyógyszerek.) Mivel ilyenkor nem „beteg" emberrel találkozik az orvos és a gyógyszerész, továbbá az intim szféra olyan területei válnak láthatóvá, melyek eddig rejtettek voltak, érthető, ha egy „körültekintőbb" eljárás igénye fogalmazódik meg.

Alexin arra biztatja az olvasót, hogy a vágyott, vényköteles gyógyszereit az interneten szerezze be. Én azt mondom: ne tegye! Felmérések igazolják, hogy nagy részük hamisítvány, melyekből időnként a hatóanyag is hiányzik, és gyakran egyáltalán nem érkezik meg a rendelt termék. S itt érkezünk el Alexin írásának legkényesebb pontjához: olyan (külföldi) kereskedelmi szolgáltatás igénybevételére biztat, amelyet itthon jogszabály nem engedélyez, amelynek a megbízhatósága kérdéses, amelynél hiányzik a segítő szakember tudása és nem kérhető számon a felelőssége, továbbá a gyógyszerbiztonság sem garantálható. Teszi mindezt egy orvosbiológiai kutatásetikai bizottság tagjaként, akinek tudnia kell, hogy a beteg egészségének kockáztatása legalább olyan hiba, mint személyes és egészségügyi adatainak indokolatlan vagy felelőtlen használata.