Menteni a menthetetlent | Weborvos

A beteg fájdalmát nem tudják csillapítani, képtelenek összeilleszteni a törött végtagot.

Több mint ötszázzal többen haltak meg idén, még mielőtt a mentők elértek volna velük a kórházba, mint a tavalyi év első felében - derül ki az Országos Mentőszolgálat kimutatásából. Győrfi Pál, a szervezet szóvivője szerint azonban ezek az adatok nem a mentőszolgálat munkáját minősítik. Nem műhibák állnak a szomorú statisztika mögött, nőtt ugyanis az egy mentésre jutó távolság és idő is - magyarán a kórházak távolabb kerültek a betegektől.

A finanszírozási nehézségekkel küzdő mentőszolgálatot felkészületlenül érték az április 1-jei kórházbezárások miatt megnövekedett feladatok. A megszorítások nem tették lehetővé a jelentős fejlesztéseket, költségvetésükbe pedig eleve teljesíthetetlen tételeket terveztek. Idén várhatóan 1,7 milliárd forinttal maradnak el bevételeik a költségvetésben szereplő számoktól. A 2006-osnál például magasabb bevételt terveztek a betegszállításból, miközben a kormány szerint a mentés reformja nagyobbrészt abból állna, hogy a szállítást - és persze az ebből származó bevételeket is - vállalkozóknak adják át.

A mentők helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy bevételeik 83 százalékát kell bérre fordítaniuk, holott dolgozóik átlagfizetése nem éri el a bruttó egymillió forintot - évente. A következmény drámai. Noha sokan abban a hitben tárcsázzák a 104-et, hogy a kiérkező járműből mentőszakorvos száll ki, ez az ország legnagyobb részén nincs így.

Nógrád megyében például idén már egyetlen teljes állású oxyológus szakorvos sem dolgozik, Győr-Moson-Sopronban pedig elvileg ugyan 24 órában szolgálatban áll egy rohamkocsi, ám átlagosan csak napi két órában dolgozik rajta mentőszakorvos.

Hasonló a helyzet Szabolcsban, ahol egyetlen részállású mentőszakorvosuk van. Márpedig nem a műszer, hanem a szakember teszi a rohammentőt. Az alacsony bérek és a megterhelő munka miatt egyre nagyobb a hiány ebben a szakmában, ezért a rohammentők az órakeretük mintegy harmadában nem szakorvossal vonulnak ki, így rohamkocsiból esetkocsivá minősítik vissza őket. A hierarchiában eggyel lejjebb álló esetkocsikról pedig gyakran a felsőfokú végzettségű mentőtiszt hiányzik, csak mentőápolóval dolgoznak, vagyis rangvesztve, egyszerű mentőgépkocsiként futnak ki.

Ráadásul a mentőápolók 25 százalékának nincs szakképesítése. A túlmunka tilalma miatt a Dél-Dunántúlon az elvileg nonstop dolgozó mentőegységek egy részét éjszakára leállították, abban bízva, hogy legalább a szomszédos állomásokon szolgálatban van egy esetkocsi. Csakhogy a diplomás mentőtiszteket ott is pihentetniük kellett, ezért őket esetenként pusztán injekciózási engedéllyel rendelkező ápoló helyettesítette.  A teljes cikk