Mentőirányítás mágneses táblával

„Kolonics esete csak a jéghegy csúcsa, mert névtelen kisemberek felhajtás nélkül halnak meg"

Ez olvasható a mentős szakszakszervezet belső fórumán. Van, aki ugyanitt a mentőszolgálat „rossz sajtója" miatt a belső átszervezéseket, a reformokat okolja, mások a vezetői védelmet hiányolják – idézi az internetes fórumok a Népszabadság.

Egy fórumozó példaként a szegedi mentőirányítást említi, véleménye szerint a „a megyében lévő mentőállomásokon a korábbi években hatékony munka folyt, mostanra viszont alapjaiban tették tönkre a rendszert, amely szinte működésképtelen", ahol nem csökkent, hanem növekedett az az idő, amíg a segítség kiérkezik. Technikai háttér nélkül csak telefonos kapcsolata van a mentésirányítónak az úton lévő gépkocsikkal. A fórumozó tényként közli: az elmúlt másfél évben egyetlen sikeres újraélesztés sem történt Csongrád megye bizonyos részein, míg korábban „nagy számban tértek vissza az életbe a klinikai halál állapotába kerülők".

Miközben mind több a mentőkre háruló feladat, egyre csökken a kapacitás is. Az indítható mentőegységek száma az 1980-as években volt a csúcson, amikor 1053 mentőegység volt riasztható. Ez ma már alig nyolcszáz. Ezt Burány Béla, az Országos Mentőszolgálat Módszertani Központjának vezetője állítja egy szakmai folyóiratban közzétett elemzésében. A hatékony mentés fontos mutatója, hogy mennyi idő alatt ér ki a beteghez a mentőautó. Az ellátásig eltelő minden percnyi késés alapvetően rontja a beteg túlélési esélyeit: bekövetkezhet a légzés leállása, az eszméletlenség. A hazai egészségpolitika gyakran hangozatja célként, hogy 15 percen belül ki kell érkezni a beteghez, ez nem valósult meg.