Milliók kelnek útra a gyógyulásért, de nem hozzánk jönnek

Évente mintegy tízmillió beteg indul útnak, hogy egy másik országban kezeltesse meglévő betegségét.

Jelenleg a gyógyturizmus résztvevői a tengerentúli országokból, mint az Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália kerülnek ki, illetve a közelmúltban megfigyelhető volt a betegvándorlás megindulása az Európai Uniós tagországok között is. Az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) által a betegvándorlásról készített tanulmányból kiderül, hogy egyelőre a távol-keleti országok, úgy mint Thaiföld, India, Szingapúr az ágazat legnagyobb nyertesei. A gyógyulni vágyók az említett országok magánintézményeit keresik fel.

Kincses Gyula, az ESKI főigazgatója szerint „A hazai kórházak pénzügyi gondjaira egyfajta „orvosság" lehetne a gyógyturizmus. A gyógyításra jutó közpénzekhez képest ugyanis az ellátórendszer még mindig nagy. A hiányzó összeget teremthetnénk elő a külföldi betegek gyógyításával". Egy pénzügyi tanácsadó cég elemzése alapján ráadásul „versenyképesek" a hazai intézmények árai. Azonban egyelőre, csak a fogászati és szépészeti beavatkozásokra tudnak fizetős betegeket hozni a szervezéssel foglalkozó cégek.

Az Európai Unión belül elvileg minden állampolgár ugyanolyan feltételekkel veheti igénybe az ellátást bármelyik tagállamban, azonban a gyakorlatban egy hosszadalmas procedúra előzi a gyógykezelést meg. Ugyanis az egészségbiztosítók általában akkor adnak pénzt a kezelésre, ha azzal olyan szolgáltatást vesznek igénybe a biztosítottak, amelyek fontosak, az beteg otthonában nem elérhetőek. Illetve olyan esetben is engedélyezik a kezelést, mikor a várólisták túl hosszúak. Ha egy beteg ilyen engedéllyel érkezik, akkor ellátásáért a külföldi biztosító ugyanannyit fizet a magyar kórháznak, mint amennyit az OEP adna hasonló esetben egy magyar beteg után. Több pénzt akkor remélhet a kórház, ha külön szerződést köt a külföldi biztosítóval.

A kórházak a nem magánúton érkező külföldi betegeken „nem örülnek", mivel a biztosítási alapú ellátásért egy uniós állampolgár után ugyannyi pénzt kapnak, mint egy magyar állampolgárét, azonban lényegesen körülményesebb az ellátás. Ugyanis gondoskodni kell az idegen nyelvet beszélő személyzetről, valamint a beteg gyakran igényesebb mint honfitársaink.