Millióknak még a mozdulat is nehéz

Ízületi megbetegedések, csontritkulás, porckopás, reumatoid arthritis, derékfájás, gerincbetegségek.

Ezekről szólt az Egészségügyi Világszervezetnek az év végén záruló Csont és ízület Évtizede programja, melyhez világszerte számos ország - elsőként hazánk - csatlakozott. Több százmillió ember szenved világszerte ízületi betegségektől, ízületi porckopás és reumás sokízületi gyulladás okozta fájdalmaktól. Ez a szám a szakértők szerint 2020-ig folyamatosan növekedni fog, tekintettel arra, hogy az 50 éven felüli lakosság addig várhatóan megduplázódik. Ennek oka, hogy az átlagéletkor növekedésével kitolódik a munkavégzés ideje is, így a mozgásszervekre mind nagyobb terhelés hárul.

Az egyik fő népbetegségnek ma már az ízületek kopását tartják, ezek közül is a csípő kopásos megbetegedései vezetik a listát. Csak az ízületi porckopás 135 millió embert érint a világon, és a negyedik leggyakoribb egészségügyi probléma a nők, a nyolcadik a férfiak körében.

Kialakulásának oka, hogy az ízületek porcborítása nem képes egy életen át tökéletesen bírni a terhelést. Az ízületi porc fokozatosan leépül, degenerálódik, így teljesen megváltoztatja az ízület anatómiai szerkezetét, károsítja a beteg mozgási képességeit.

A súlyos mértékű kopás, csontelhalás öröklődő megbetegedés, de több mint tíz betegség is okozhatja, és a kiváltó okok között szerepelnek az alkoholizmus és más szenvedélybetegségek is.

A csontelhalás hosszú távon olyan nagymértékű állapotromlást okoz, hogy csakis a műtéti megoldás jöhet szóba. Sokat hallani azonban a csípőprotézis-műtétre való hosszadalmas és fájdalmas várakozásról is. Míg Európában évente 50-60 ezer ilyen műtétet végeznek, Magyarországon átlagban mintegy 8 ezer csípőprotézist ültetnek be a különböző ortopédiai osztályokon.

Bizonyos eljárási módszerek, implantátumok államilag nem finanszírozottak, de a társadalombiztosítás által támogatott operációkra is több hónapot, rosszabb esetben éveket kell várnia a betegnek. A hazai ortopédiai ellátás súlyos nehézségeit mutatja, hogy csupán mintegy 300 hazai ortopédszakorvos képes az ilyen műtétek elvégzésére, ráadásul a beavatkozás rendkívül drága, már maga az implantátum is több százezer forintos kiadás.

Az egészségügyi intézményeknél nincs elegendő pénzügyi forrás, a kórházak ezért elsősorban a legsúlyosabb betegekre, a legsürgősebb beavatkozásokra fordítják a rendelkezésre álló pénzt. Ezek miatt az intézmények országszerte halasztani kényszerülnek a csípő-, térd-és vállprotézis-műtéteket, így a kopásos megbetegedésekben szenvedők csak hosszas várakozás után és jelentősen leromlott állapotban juthatnak a megváltó implantátumhoz.