Milliós borongás | Weborvos

Az állam tudatosan kivonul az idősellátásból - állítják ellenzéki képviselők, akik sorozatban hívják tetemre Szűcs Erika szociális minisztert a parlamentben.

S hogy interpellációik nem csupán a politikai játszmák üres patronjai, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a válaszokat a szocialista többséggel bíró Országgyűlés rendre leszavazza.

A szociális ágazat kiadáscsökkentő útkeresése egyre nehezebb helyzetbe sodorja a gondozásra szoruló időseket és a fenntartókat. A bentlakásos otthonok állami támogatása évről évre csökken, így a normatíva a költségeknek immáron alig harmadát fedezi. A hiányzó részt az önkormányzati fenntartású intézményeknél a helyhatóságok pótolják ki. A civil fenntartók viszont csak magukra számíthatnak. Új források bevonása azonban egyre nehezebb, miközben jövőre az energiaszolgáltatók - az állami intézményekkel ellentétben - nagyfogyasztókként számláznak nekik.

A Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének ügyvezetője, Fülöp Zoltán több csődközeli helyzetbe került intézményről is tud. S ez korántsem a hozzáértés hiánya miatt alakult így - állítja a szakember, aki egyesületi munkája mellett önkormányzati idősotthont vezet. - A jogszabályi és a pénzügyi környezet folyton változik, ami tervezhetetlenné teszi a költségeket. Tavaly például jelentősen csökkent az emelt szintű otthonok állami támogatása. A civil fenntartók erre visszaminősíttették otthonaikat, ami nem csupán a szolgáltatások megszüntetéséből adódó kiadáscsökkentést, de - az alacsonyabb szolgáltatási szintre paradox módon többet fizető állam révén - többletbevételt is jelent. A minisztérium válaszul rendkívüli ellenőrzést tartott a renitenseknél. Az emelt szinten ellátottak száma az év végére csaknem fele volt a tavalyinak.

Időközben a szaktárcánál is rájöttek: túllőttek a célon. Több jogcímen összesen 2,7 milliárd forint értékben írtak ki pályázatot. A szaktárca eredeti célja az idősek otthon tartása, illetve a támogatás differenciálása volt rászorultságuk alapján, így az idén debütáló, új szabályok szerint csak azokat a jelentkezőket vehették fel idősotthonba, akiknek a napi négyórás ápolási szükségletét az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet igazolta, illetve átestek egy részletes jövedelemvizsgálaton. A kijelölt intézet azonban csak tavaszra állt fel, miközben az egészségügy reformja nyomán a krónikus belgyógyászati osztályok tömegével ontották magukból a gondozásra szoruló idős embereket. Végül a kérelmek 11 százalékát visszautasították. Az intézményekben közben kétezer üres férőhely van, az átlagos várakozási idő ennek ellenére három év.

A házi segítségnyújtás megszervezésére lassan 15 éve törvény kötelezi a helyhatóságokat, ám a települések harmadán, érdeklődés hiányában, ma sem működik ilyen szolgáltatás. Jelenleg az idősek alig 12 százaléka részesül valamilyen napközi szociális szolgáltatásban.

Az önkormányzatok ösztökélésére az idén 800 millió forintos pályázatot hirdetett a szaktárca, ám ebből csak 310 milliót sikerült kiosztani. Nem volt igény többre. Az ellátottak száma alig nőtt. (A fenntartók szerint csökkent.) Az ok itt is a kötelezővé tett gondozási szükséglet és a jövedelem vizsgálatában kereshető. Tartós felügyelet, időigényes ápolási feladatok ugyanis ritkán férnek bele a gondozó idejébe. Ha a családban nem akad erre vállalkozó - márpedig havi 32 ezer forintos ápolási díj mellett ezt kevesen engedhetik meg maguknak -, akkor külső segítség után kell nézni.

A szakápolókat és a házi gondozókat működtető ügynökségek gombamód szaporodtak az elmúlt években. Igény lenne a munkájukra, fizetőképes kereslet már kevésbé. A fővárosban és Pest megyében több éve működő Nurse Háziápolási Szolgálat különféle szolgáltatási csomagokat állított össze. Ezek közül a bevásárlást, a fürdetést és az apróbb teendőket magában foglaló szociális csomag a legnépszerűbb, amelynek havi díja 83-280 ezer forint a felügyelet időtartamától függően.

- Talán meglepően hangzik, de elsősorban nem a pénz motiválja a választást. A szolgáltatások megrendelői között nincsenek többségben a tehetősebbek - mondja Laskovics Gergely ügyvezető. - A hozzánk forduló családok egyszerűen nem akarják öregek otthonában elhelyezni szüleiket, nagyszüleiket, szakszerű segítséget kérnek.

A nyugdíjasoknak alig három százaléka él idősotthonban - hatvan százalékuk önkormányzati, negyven százalékuk civil-egyházi fenntartású intézményben - további tizenhat százalékuk fontolgatja a beköltözést. A házi ápolásban részesülőkkel együtt az idős emberek kevesebb mint hatodát éri el a szociális ellátórendszer. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint nincs is többre igény.

A Népességtudományi Kutatóintézet adatai szerint az idős emberek kétharmada magányosan, jobb esetben párjával él együtt. A hetven év felettiek csaknem felének napi segítséget nyújtanak gyermekeik, de a hatvan-hetven év közöttieknek csupán harmada számíthat erre a hétköznapokon.

A nyugdíjasok harmada sötéten látja a jövőjét, sokan a jelent is rosszabbnak ítélik meg a valóságosnál. Kétmillió ember borongós hangulata azonban az egész társadalom kedélyét rontja, s úgy tűnik, nincs társadalmi stratégia a jobb kedvhez.