Minden túlórát megér, amikor sikerül a beteget visszahozni | Weborvos

Azt vallja, minden esetet úgy kell ellátni, mintha a saját szüleihez vonulna a mentőorvos.

Szabados Péter már tízévesen eldöntötte: mentőorvos lesz. Július elsején, a Semmelweis-nap alkalmából országos kitüntetésben részesült. Szigetváron ügyelt, majd néhány óra múlva már a kaposvári mentőállomásra igyekezett. A kettő között szakított időt ránk is. Számítógépén megmutatta a kitüntetettek névsorát...- írja a sonline.hu.

Mintha meglepte volna, hogy ön is rákerült…

– Kórházigazgatók, főorvosok, professzorok…, nem is értem, hogyan kerültem ebbe a körbe – mondta szerényen Szabados Péter, akinek huszonhárom éves orvosi munkáját a Batthyány-Strattmann László-díjjal ismerték el.

 Mindig orvosnak készült?

– Nem orvosnak, mentősnek! Valahogy megrekedtem a gyermekkori énem szintjén, és mentőorvos lettem. Ezt hívják korai zárásnak. Édesanyám ápolónőként dolgozott, és a szakma alapjaira megtanított. Ráadásul egy ismerőstől kaptam egy tankönyvet is, amiben fotók és praktikus ismeretek voltak a mentőkről. Hetedikesként pedig egy ma már nem létező könyvesbolt kirakatában leltem egy oxyológia tankönyvet, ami azóta is rejtély, hogyan került oda, hiszen annyira szakmai. Megvettem, elolvastam, bár a felét is alig értettem.

...

Szabados Péter azt vallja, minden esetet úgy kell ellátni, mintha a saját szüleihez vonulna a mentőorvos.

További részletek a cikkben.