Mindennapi ''mozgásunk'' | Weborvos

A pekingi olimpia elsősorban az élsportunkat teszi mérlegre.

Ha sikeres lesz, annak örülni lehet, és annak is, hogy az újratermelt példaképek jótékony hatással lehetnek mélyponton lévő magyarországi testkultúrára.

Az ifjúság testi, edzettségi állapota ad komoly aggodalomra okot. Szerb György az Új Pedagógiai Szemle hasábjain 2001-ben közölt kiváló tanulmányában az alábbiakat emeli ki a sokféle, lehangoló statisztikából: „Már az óvodások 20 százalékánál mozgásszervi elváltozás figyelhető meg. Ezt a jelenséget csak erősíti napjaink iskolája. Fékezi a kreativitást, az önálló gondolkodás fejlődését, a gyermekeket napi 10-12 órát ülteti. A betegségek kialakulásának 70-90 százaléka pszichoszomatikus eredetű, a diákok sokaságának neurotikus panaszai vannak."

Az F. Mérey Ildikó által irányított, több mint másfél millió tanulóra vonatkozó motorikus próbák eredményéből kiderül, hogy a tanulók általános fizikai teherbíró képessége gyenge közepes színvonalon áll. A testnevelésórán kívül nem sportol a fiúk 63, a lányok 70 százaléka, és a nem sportoló fiatalok több mint fele kevesebb, mint két órát mozog hetente. A testnevelésóra a mozgást kedvelő gyereknek is csak három-öt percre tud olyan terhelést nyújtani, amely legalább eléri az ingerküszöböt, és kedvező élettani hatást indít el. Miközben ebből a terhelésből napi hatvan percre lenne szüksége egy fejlődő szervezetnek.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Európai Munkacsoportja 35 országot - köztük hazánkat is - érintő, 162 ezer 11-15 éves korú fiatal egészség-magatartására (HBSC Study) vonatkozó vizsgálatának eredménye szerint a fiúk 40, illetve a lányok 27 százaléka mozog legalább hatvan percet mindennap. A magyar 11 évesek az összehasonlításban a középmezőnyben helyezkednek el, a 15 éveseknél már csak a 27. helyen áll az ország.

Az országban a rendszerváltás óta több népegészségügyi koncepció készült, de egyik sem foglalkozott érdemben az ifjúság testedzésével. Pedig a gyermeksport a nemzet egészségének alappillére. Az sem mellékes, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO a 2004. évi közgyűlésén jóváhagyta - egyebek között - a testmozgásra és az egészségre vonatkozó globális stratégiát, javasolta annak nemzeti szintű adaptálását. S kimondta: „Az egyes tárcák feltétlen együttműködésére van szükség, azt az egészségügyi tárcának kell kezdeményeznie, melynek alapvető a felelőssége a program megvalósításában."