Mit eszünk a kórházakban?

A betegek 30 százalékát eleve alultáplálva veszik fel, a bentlét alatt pedig romlik a helyzet.

Európában tíz, kórházban fekvő beteg közül négy alultáplált. A legsúlyosabb, elsősorban az intenzív osztályon kezelt betegek halálozási és megbetegedési adatai háromszor rosszabbak az elégtelen táplálás miatt. Igaz, a betegek 30 százalékát eleve alultáplálva veszik fel, a bentlét alatt pedig romlik a helyzet: sok betegséggel jár együtt a nehezebb étkezés. Felmérések szerint a kórházi betegek csupán 34 százaléka fogyasztott megfelelő mennyiségű táplálékot, és 43 százalékuknak csökkent a testsúlya.

 
Gond van a kórházi koszttal, például a menü 30-40 százalékát nem eszik meg - gyakran azért, mert nem képesek megenni - a betegek. Magyarországon, úgy tűnik, a kórházi étkezési reform nem igazán hozott áttörő változást azóta, hogy egy 2005-ben készült részletes vizsgálat siralmas képet mutatott a kórházi betegek táplálásáról. Tíz kórház 1266 betegének adatait elemezve megállapították, hogy 13 százalékuk közepesen, 28 százalékuk súlyosan volt kitéve a táplálkozási hiány veszélyének, azaz ilyen mértékben voltak kiszolgáltatva az éhezésnek. Akkor mind a mesterségesen táplált, mind a „hagyományosan" étkező betegek állapota megdöbbentő képet mutatott, jelesül azt, hogy a hazai gyakorlat a legtöbb helyen alkalmatlan a betegek elfogadható ellátására. A bent fekvők többsége lefogyott a kórházi napok alatt.
A kórházban készült „szondatápok", mint kiderült, alkalmatlanok a rászorulók ellátására, szinte valamennyi vizsgált minta eltért az előírásoktól, nem tartalmazta a szükséges vitaminokat, az ásványi anyagokat, a nyomelemeket. Energiaértékük többnyire elmaradt a szükséges mértéktől.

A „tányéron kínált" ételek negyven-hatvan százaléka kerül vissza moslékként a konyhára, azt azonban senki sem nézi, vajon miért nem tudta megenni a beteg. A legutolsó, még tavaly márciusban készült felmérés szerint ugyan a korábbihoz képest ritkábban „kotyvasztják" a tápokat a kórházak, sokkal inkább kész terméket vesznek, de itt is, akárcsak a gyomorszondán át juttatott ételek esetében, pénzügyi és szemléleti gátja van a megfelelő ellátásnak.

A nyilatkozó 208 kórházból 156 jelezte: nehézséget okoz számára a rendelet betartása. Egyébként a szakemberek szerint bizonytalan az is, hogy a kórházi menükre „kikalkulált", rendeletben meghatározott 550 forintos normatíva hová kerül, és mire elég.

A létszámleépítések sok esetben a dietetikusokat, illetve az ápolókat érintették, s ez tovább rontotta az étkezési szakember-hiányt: nem ritka, hogy 200-300, vagy akár 400 betegre jut egyetlen dietetikus, miközben 50, legfeljebb száz lenne az elfogadható. Egyelőre arról sincsenek információk, valóban betartják-e a kórházak a rendeletet, vagyis a betegek napi ötszöri étkeztetésére fordítják-e a megszabott 550 forintot. Ez ugyanis nem külön keret, hanem a kórházi büdzsébe kalkulált forrás, vagyis az intézmények maguk gazdálkodnak vele - mondja Kubányi Jolán, a Magyar Szakdolgozói Kamara alelnöke, dietetikus.
A vezető szerint a táplálás a terápia része, amit még mindig nem tartanak elég fontosnak a kórházak. - Persze mindez nem csupán költségvetési kérdés, az emberi hozzáálláson is múlik, figyelnek-e arra például, hogy egy rossz állapotú beteg eléri-e egyáltalán a tányérját - mondja az alelnök.

Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél is akad jó néhány panasz a személyzetre: akad, akire rá se néztek, úgy vitték vissza a teli tányérját, hogy meg sem kérdezték, miért maradt érintetlenül, de van, hogy a hozzátartozók találták a tányért még másnap reggel is ugyanúgy, ahogy azt a nővér odatette.

Henter Izabella, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke a betegek etetésére önkéntesek foglalkoztatását ajánlja. Szerinte egyébként nehéz a helyzetük, hiszen az amúgy is „túlélőshow" - ként működő kórházaknak a dietetikusok nem hoznak pénzt, csak viszik, ugyanis munkájuk gyakorlatilag nem jelenik meg a finanszírozásban. - A jobb minőségű tápszer vagy gyomorszondába vezethető készítmény csakis többletet jelent a kórháznak, persze rövid távon, hiszen a minőségibb ellátás a betegeknek gyorsabb gyógyulást, kisebb költségű ellátást jelent - mondja a szakember.

Dr. Bodoky György onkológus, a Magyar Mesterséges Táplálás Társaságának elnökségi tagja szerint a rendkívül súlyos betegek gyomron át történő táplálása teljességgel megoldatlan, annak fedezete ugyanis egyáltalán nem szerepel a költségvetésben. Naponta tízezer forint ennek a költsége, amit elvileg sehol sem számítanak hozzá a kezelésekhez. Bodoky doktor szerint azonban az „éhhalál" hosszú, hetekig tartó folyamat, amit szinte lehetetlen nem észrevenni. - Gandhi nyolcvan napig éhezett, túlélte. Hosszú hetekig kellene ahhoz megvonni a táplálékot, hogy valaki valóban éhen haljon. Igaz, Gandhi nem volt beteg - mondja a főorvos.