Mit várhatunk a reformtól?

A pénztárak versenye és a magánbiztosítók bevonása nélkül is hatékonyabbá és igazságosabbá lehet tenni a rendszert.

Ez Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja egyetemi adjunktusának véleménye – adja hírül a Magyar Hírlap.

Az adjunktus szerint mintha nyugvópontra jutott volna a koalíciós pártok közötti vita az egészségbiztosítás reformjáról. A biztosítók közötti területi megosztásról szóló megállapodás sikerére építve az Egészségügyi Minisztérium meg is jelentette a koncepciót, amelynek alapján valószínűleg majd elkészül a törvénytervezet.

A megkérdezett szakértők többsége egyértelműen nyilatkozott a javaslat tartalmáról: a biztosítóknak az Európai Unió országaiban példa nélküli jogosítványokat adnak, miközben a többségi állami tulajdon sem koncepcionális, sem technikai szempontból nem jelent védelmet a magánbiztosítók versenyének következtében kialakuló, az egészségügyi közgazdaságtani szakirodalomban jól ismert problémákkal szemben.

A kockázatszelekció, a szolgáltatások kiüresítése és az adminisztrációs költségek növekedése olyan, más országok tapasztalataiból jól ismert problémák forrása, amelyekre a minisztériumi dolgozat továbbra sem ad érdemi megoldási javaslatokat. Ezeknek a megoldási javaslatoknak a többsége belső ellentmondásoktól sem mentes.

Kérdés azonban, hogy ezek a meglehetősen bonyolult érvelésekre, egészségügyi közgazdaságtani tudásra és a szakirodalom ismeretére épülő viták valóban eljutnak-e azokhoz, akikről, illetve akiknek ez az egészségügyi reform szól. A betegek és hozzátartozóik, az egészségügyi dolgozók és a járulékfizető állampolgárok tisztában vannak-e azzal, hogy nekik mit jelent az egészségbiztosítás immár a törvénykezési fázis küszöbén lévő reformja.

Gaál szerint a reformmal kapcsolatban számos megalapozatlan elképzelés él a köztudatban, és a reformnak a biztosítók versenye hatástalan terápia a magyar egészségügy problémáira, miközben korlátozza a betegek által legtöbbre értékelt intézmény- és orvosválasztás lehetőségét.