Művese vagy transzplantáció?

Sikeres veseátültetés esetén a beteg kétszer olyan hosszú élettartamra számíthat.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálatot indít abban a kérdésben, hogy Magyarországon miért aránytalan a vesebetegek ellátása, azaz arányait tekintve miért sokkal több a művese-kezeltek száma a transzplantációkhoz képest. Pedig egy sikeres veseátültetés esetén a beteg kétszer olyan hosszú élettartamra számíthat, nem említve életének minőségbeli javulását a dialízisre szoruló társánál.

A kérdésben a szakemberek megosztottak, egyesek úgy vélik, hogy a betegek többsége tart a műtéttől, ezzel ellentétben a sebészek szerint nincs elegendő információ a beavatkozásról és a lehetőségekről, véleményük szerint már a dialízist megelőző gondozáson elő kellene készíteni a műtétre a betegeket és felmérni, hogy a hozzátartozók között van-e alkalmas donor. Az ÁSZ figyelmét többek között azért keltette fel a kérdés, mert a legfejlettebb országokban a szervátültetések száma emelkedik, addig Magyarországon csökken, miközben az Egészségügyi Alap művesekezelésre több mint húszmilliárd forintot költ egy évben. A Számvevőszék egyik vezető munkatársa, Winter Zsuzsa szerint nagyon fontos, hogy ne különböző magánérdekek irányítsák az ellátást. Ezért áttekintik a művesekezelések és veseátültetések gyakorlatát. A számvevők szerint a téma mind az érintetteket mind a közvéleményt megosztja.

Erről a Szalamanov Zsuzsa, a Magyar Transzplantáltak Egyesületének elnöke úgy vélekedik, hogy a betegek félnek a beavatkozástól és nem akarnak listára kerülni valamint családtagjaikat is meg akarják kímélni egy esetleges döntési helyzettől, amennyiben a szervfelajánlás kérdése szóba kerülne. Azonban az elnök hozzáteszi, hogy a helyzet valamelyest javul, mivel a korábbi éves szinthez képest tavaly több mint háromszor annyi (18 darab) élődonoros beavatkozást végeztek. Ennek ellentmond az orvosok álláspontja, a debreceni és szegedi transzplantációs klinikák szakemberei úgy vélik nem véletlen, hogy több mint hatezer ember szorul dialízises kezelésre és közülük mintegy hat-hétszázan vannak várólistán. A várólistára kerülés szabályai aránylag egyszerűek, az eseteket előterjesztik amikről majd bizottságok döntenek.

A kizáró okok világosak: hetven év fölött valamint néhány krónikus betegség esetén nem lehet transzplantálni, bár ez a páciensek többségét nem érinti. Dr. Szenohradszky Pál, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke szerint a betegek nem kapnak elegendő információt a beavatkozásról és a lehetőségekről. „Ma a dialízisen lévők mindössze 8-10 százaléka van várólistán, s ez európai összehasonlításban példátlan, mivel ott az arány legalább 25-30 százalék. Lényegesen többen lehetnének, ha érdekelt lenne mindenki a betegek felvilágosításában" állítja a főorvos, aki szerint pedig az élő donoros átültetéssel nagyon jók a gyógyulás esélyei. Dr. Asztalos László, a debreceni klinika főorvosa még rosszabb arányokról beszél, náluk a betegek 6-7 százaléka kerül a várakozók közé.