Nagytérségi osztozkodás

Kérdés, hogyan igazodik egymáshoz a nagytérségi modell, a megyei közigazgatási szisztéma és a helyi önkormányzat.

Még nem látszik igazán, hogy miképpen rendezné a betegellátást nagytérségi szinten az egészségügyi államtitkárság - így összegezhető az ország vezető kórházait képviselő Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület véleménye.

Csiba Gábor, a szervezet elnöke, a Borsod megyei kórház főigazgatója szerint a fő kérdés az, hogy a gyakorlatban hogyan töltik meg élettel feladatuk kereteit a Semmelweis Tervben vázolt kilenc nagytérség egészségszervezési igazgatóságai.

Az elképzelés szerint a kórházaktól független és fölöttük álló igazgatóságok a többi között ésszerűsítenék a betegutakat, biztosítanák az együttműködést a terület betegellátói között, és övék lenne számos ellenőrzési feladat is.

A szövetség vezetője elismerte, a nagytérségi felosztás elvileg hatékonyabb ellátást garantálhat, de szerinte csak akkor lehet valóban eredményes, ha pontosan tisztázzák a térségben működő szolgáltatók kötelező feladatait és hatásköreit.

Úgy véli, adott területen belül is csak az arra följogosított szolgáltató kaphatna pénzt az OEP-től a meghatározott gyógyító tevékenységért. Végleges ellátásra kell törekedni, a betegutak szabályozásában pedig a kórházak gyógyítói kompetenciájának meghatározása, valamint a finanszírozási szigor segíthetne.

Mindemellett elkerülhetetlennek tartja a források bővítését, amit például az egészségtelen élelmiszerek utáni adók növelésével, így például az úgynevezett hamburgeradóval képzelne el. Az elnök azt sem látja tisztán, hogyan igazodik majd a mindennapi élethez az a hármas rendszer, amelyet egyrészt a nagytérségi modell, másrészt a megyei közigazgatási szisztéma és a helyi önkormányzat együtt jelenít meg.

A kérdés Csiba Gábor számára azért is időszerű, mert Szócska Miklós egészségügyi államtitkár országjáró körútja során pénteken Borsod megyébe látogat, és a Semmelweis-tervről tárgyal majd a fenntartókkal és a kórházigazgatókkal is.

Egy szakértő felhívta a figyelmet, hogy sok orvosi szakmában lényegében ma is nagytérségi szinten folyik a betegellátás. Szerinte a vázolt modellben azért is szükség van integráló „külső" intézményre, mert bizonyos feladatokat azonos színvonalon több szolgáltató is végezhet, emellett egyes szakágakban más-más lehet a térségi vezető.