Nagyvázsony támogatási feketelistán | Weborvos

Az épület fölújításra, korszerűsítésre szorul, mert félő, hogy anélkül már nem kap működési engedélyt az ÁNTSZ-től.

Dupla vagy semmi - ennek jegyében pályázott negyvenmillió forintért a helybeli egészségház fölújítására Nagyvázsony község, mert az első, húszmilliós pályázat korábban sikertelen volt. A kétszintes épületet a nyolcvanas évek elején húzták föl, az alsó szinten többek közt szűrővizsgálatokat végeznek. Az emeleten szolgálati lakások vannak, itt él a Borsodból érkezett védőnő és az alföldi származású iskolaigazgató is. Lent a páciensek állhatatosan várnak a sorukra, a délután kezdődő fogászati rendelésre is szállingóznak már a betegek. Az épület fölújításra, korszerűsítésre szorul, mert félő, hogy anélkül már nem kap működési engedélyt az ÁNTSZ-től.

Az egészségház felújításához pénz kell, „alaphangon" húszmillió forint, ám ez valóságos vagyon egy olyan helyen, ahol minden fillér kiadást alaposan meg kell gondolni. Pedig a háziorvos három települést lát el, a fogorvos kilenc helység apraját -nagyját fogadja, a védőnő pedig öt falut jár be - hárman összesen kétezerötszáz ember testi-lelki épsége fölött őrködnek. A község egyszer már megpályázta a pénzt, de nem nyert, pontosabban: tartaléklistára tette a regionális fejlesztési tanács.

Ezt Fábry Szabolcs polgármester többszörösen is sérelmezi. Mint mondja: lényegesen kisebb ellátási területű helység is kapott támogatást egészségház-építésre, ráadásul a mikrotérségi mentőállomás megvalósításához egyedüliként Nagyvázsony járult hozzá anyagilag úgy, hogy egy húszmillió forint értékű községi ingatlant adott át. Még így sem ment simán a dolog, a sajtónyilvánosságot és Horváth Zsolt fideszes országgyűlési képviselő segítségét is igénybe kellett venniük, míg kétéves csúszással és Veszprém megye húszmillió forintos támogatásával végre megépülhetett a mentőállomás, amely másnap már életet mentett egy szomszéd faluban. Azóta nyáron harmincöt balatoni település felé indulhatnak a kocsik, tehermentesítve a nagyobb mentőállomásokat.

Sebestyén Gyula szívfájdalma, hogy az EKG-készülék is sokéves, cserére szorulna. Sok a dolga az orvosnak, hiszen a település egyfelől erősen korosodik, másfelől most van huszonöt várandós édesanya is.  Az idősebbek főképp szív-ér rendszeri betegséggel küszködnek, és gyakoriak a reumatológiai panaszok is, hiszen sokan a környékbeli bányákban dolgoztak annak idején. Sebestyén Gyula igazi őre a betegeknek és a közpénzeknek: a legtöbb problémával megbirkózik, még kisebb sebészeti beavatkozásokat is végez a hajdan a Kútvölgyi kórháztól kapott műszerekkel, hogy páciensei csak indokolt esetben vegyenek igénybe szakrendelői, kórházi ellátást.

A polgármester nem adta föl, újabb pályázatuk már negyvenmillió forintról szól, ennyit kérnek a regionális fejlesztési tanácstól. Hogy mennyi az esély, még nem tudni, hiszen az iskola fejlesztésével is hasonlóan jártak korábban. A valódi okot Fábry Szabolcs nem tudja, de akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy esetleg politikai büntetést mérnek az általa vezetett településre. Fábry ugyanis tavalyelőtt október 23-án, a köztemetőben azt kérdezte a szintén ott tartózkodó Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, miért nem akkor látogatott ki, amikor a szeretteik sírját kutató asszonyokat (mások mellett Fábry nagymamáját) lovas rendőrökkel kergette szét a kommunista hatalom.

Ha viszont nem arról van szó, hogy a temetői jelenet miatt Vázsony feketelistára került, s az MSZP-s vezetésű fejlesztési tanács immár nemcsak néhány helyi iskolás, hanem több falu kétezer-ötszáz lakóján torolja majd meg a kormányfőt ért egykori sérelmet, akkor Fábry újabb kérdést tesz föl: miféle pályázati rendszer az, amely éppen a legfontosabb közösségi célokat nem veszi figyelembe? Ki az, aki beleköt egy jó pályázatba, s miért?