Ne ordítsatok, nem vagyok én süket!

Ha nem éri elég hanghatás, lassul az agyműködés, romlik a beszédmegértési képesség.

A hallókészülék olyan, mint a fogprotézis: meg kell szokni a használatát, utána már elképzelhetetlen nélküle az élet – véli a Pro Urbe-díjas és Pro Sanitate-kitüntetést is magáénak tudó 74 éves Ördögh Béla főorvos, aki még ma is dolgozik a vásárhelyi Erzsébet-kórház fül-orr-gégészeti osztályán, melyet 36 évig vezetett. A főorvos ma már főként azon időseknek segít, akik otthon gyakran visszakérdeznek családtagjainak, mert nem hallják, mit mondanak nekik. Aztán a hangosabban megismételt mondatra rendszerint jön az önérzetes válasz: „Ne ordítsatok, nem vagyok én süket!"– számol be a delmagyar.hu portáljának tapasztalatairól a főorvos.

A halláskárosodás intő jelei közé sorolható, ha az illető nem hallja a madárcsicsergést, a berregő csengőt, a kisunokák cincogó hangját. A magányosan élő (akár kismértékben) halláskárosult idős azt gondolja, senkit sem zavar, ha üvölt a tévé, rádió, de valójában rengeteget árt magának azzal, ha nem kezelteti magát időben. Ha nem éri elég hanghatás, vagyis inger az agyat, a központi idegrendszer működése renyhül, lassul az agyműködés, romlik a beszédmegértési képesség. A beszédfelfogó képességet egy vizsgálattal pontosan be lehet mérni, és a hallókészülék egyénreszabott beállításával tökéletes eredményt lehet elérni.

A jó hallás az életminőséget határozza meg, de senki ne várja, hogy napi félóra használat elegendő a kívánt célhoz. Számtalan esetben tapasztalható, hogy több pár készülék is a fiókban hever használatlanul, mert „nincs jól beállítva, nem ér az semmit" – idézi néhány páciensét Ördögh Béla, pedig a sikernek csak a kitartó viselés a titka.