Nem híve a holdingoknak | Weborvos

Az egészségügy minden szegletében óriási pénzhiánnyal lehet találkozni.

Ezért mi, parlamenti képviselők is várjuk a kormány megoldási javaslatait - mondta Mikola István a vele készült interjúban. A parlament egészségügyi bizottságának elnöke reméli, hogy hamarosan az Országgyűlés elé kerül a kórházak fenntarthatóságát segítő javaslat. Annál inkább, mert az előző kormány 22 milliárd forintot takarított meg, zárolt az Egészségbiztosítási Alap kasszájában, ez mindenképpen visszajár. Ez az összeg eltörpül ugyan az egészségügyi intézmények forráshiányához képest, de legalább mérsékelni tudják a beszállítói tartozási állományukat.

A beszállítók sok helyen már csak készpénzfizetés ellenében hajlandók energiát adni, fecskendőt, orvosi technológiát szállítani, de nem tudják igazán elhagyni az ágazatot, mert abból élnek.

Mikola István szerint nem kerülhető meg a 120 éves, tömeges kockázatvállalásra épülő, a munkavállalók és a munkáltatók járulékaiból táplálkozó társadalombiztosítási rendszer átalakítása sem. Szembe kell nézni a ténnyel: az Egészségbiztosítási Alap közel felét ma már az állami költségvetésnek kell kipótolnia. Olyan mértékben meggyengült a járulékbefizetésekből táplálkozó szolidaritási rendszer, hogy a léte megkérdőjelezhető.

Az elnök a kórházak államosítása kapcsán közölte, a tulajdonosváltás önmagában semmit sem old meg. Az állam dolga, hogy beleszóljon a közpénzek felhasználásába, az intézmények működtetésébe. Az önkormányzat jó gazda lehetne, de neki sincs pénze.

Mikola István támogatja az állami felügyelet melletti, szabályozott tőkebevonást, szerinte a baj csak az, hogy amíg a gyógyításért járó összegben nincs fedezete az amortizációnak, nem érdemes tőkét invesztálni az ágazatba.

Véleménye szerint átmenetileg vissza lehetne állítani a bázisfinanszírozást, így az intézmények vezetői kiszámítható költségvetésből gazdálkodhatnának. Véglegesen azonban nem kellene feladni a teljesítményelvet, de a teljesítményvolumen-korlátot el kellene törölni.

Mikola István kifejtette, akkor felértékelődne az alapellátás, ha egy-egy ilyen praxisban a háziorvos mellett dolgozna a fogorvos, a védőnő, a járóbeteg-ellátó szakorvos, a gyógyszerész, a népegészségüggyel foglalkozó szakember. Így koncentrálódna a tudás, a prevenció, a gondozás, az ápolás, úgy otthonukhoz közel kapnának befejezett ellátást a páciensek, ezáltal tehermentesítenék a kórházakat.