Nem tömegsport a táppénzcsalás | Weborvos

A statisztikák és a céges tapasztalatok szerint sem élnek vissza a magyarok a betegállomány lehetőségével.

Sem a statisztikák, sem az általunk megkérdezett cégek tapasztalatai nem támasztják alá azt az állítást, hogy a magyarok visszaélnének a betegállomány lehetőségével. Bár a tömeges elbocsátások minden bizonnyal megfordítják a tendenciát: a passzív táppénz lehetőségét kevesen hagyják ki. Az egyik megyei egészségpénztár városi kirendeltségén dolgozó ügyintéző, Kovács Istvánné elcsodálkozik a kérdésen, hogy véleménye szerint mennyire tömegsport a táppénzcsalás. Ő éppen azt látja, hogy egyre kevésbé mennek betegállományba az emberek. - Tizennegyedik éve dolgozom itt, ez idő alatt töredékére csökkent a táppénzen lévők száma. Míg egy-egy napon húsz utazási utalványt is számfejtek, táppénzesből legföljebb kettőt - állapítja meg.

Nemcsak egyedi tapasztalatok, a statisztika sem látszik igazolni a Leier cégcsoport minap nagy feltűnést kiváltott vizsgálati eredményeit. Állításuk szerint az utóbbi két évben megduplázódott a betegállománnyal visszaélők aránya magyarországi üzemeikben. A munkadónak persze legjobban a betegszabadság fáj, aminek terhe teljes egészében őt nyomja. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint - igaz, ezek csak a nagyobb vállalkozások kimutatásait tartalmazzák - a betegállomány időtartama, valamint a betegszabadságon lévők száma is évek óta csökken. Bár ez utóbbi tendencia megfordulni látszik, talán nem függetlenül a válságtól.

Tavaly az év első kilenc hónapjában ugyanis már tíz százalékkal többen - napi átlagban összességében 34 ezren - voltak betegszabadságon, mint 2007-ben egész évben. A táppénzkiadások az elmúlt években reálértéken csökkentek, az utóbbi öt évben összesen évi százmilliárd forint körüli összeget tesznek ki, az átlagos igénybevétel időtartama pedig jelentősen, 11,9 napról 9,4 napra rövidült az ezredforduló óta.

A Leier tapasztalatait, hogy nálunk az Európában jellemzőnél többet töltenének az emberek betegállományban, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet statisztikái sem támasztják alá. A WHO adatbázisából készített összehasonlításuk szerint, míg 2006-ban egy magyar munkavállaló átlagosan 12,7 napot volt betegállományban (2007-ben egyébként már 11,7 ez a szám), osztrák kollégája 11,3 napot. Több uniós országgal összehasonlítva arra a meglepő eredményre juthatunk, hogy nálunk éppenséggel jóval hamarabb „meggyógyulnak" a munkavállalók, mint más hasonló vagy éppen jobb gazdasági helyzetű országban. Az EU-ban a legesendőbbeknek a szlovákok tűnnek: egy-egy dolgozó átlagosan több mint 38 napot betegeskedik évente. Ez kiugróan magas érték, mert a betegállomány átlagos időtartama a második helyen álló Máltában is tíz nappal rövidebb. Az új EU-tagországok közül még a csehek töltenek betegség címén meglehetősen hosszú időt - több mint 21 napot - egy-egy évben távol a munkahelyüktől.

Ezeknek az adatoknak külön érdekessége, hogy nem mutatnak semmilyen összefüggést az átlagos élettartam, vagy az egészségügyre fordítható összegek és a munkavállalók egészségi állapota között. Mert például a két – életszínvonalát és a várható élettartamot tekintve is - élenjáró országban, Norvégiában és Svédországban jóval többet töltenek táppénzen az emberek, mint nálunk, és Máltán is több mint hat évvel magasabb az átlagéletkor a magyarországinál.

A General Motors Powertrain Magyarország Kft.-nél megtudtuk: a hiányzási arány a vállalatcsoport európai szervezetén belül évek óta náluk a legalacsonyabb. Ennek egyik oka, hogy a szentgotthárdi gyárban viszonylag alacsony a dolgozói átlagéletkor (34,2 év), és a vezetők ügyelnek a munkabiztonságra. A pozitív eredmény azonban főként a kollégák elkötelezettségének köszönhető. A passzív táppénz igénybevétele is alacsony, és az utóbbi időszakban sem emelkedett.

A jelek szerint a munkaadói érdekvédelmi szervezetek sem látják különösen aggasztónak a helyzetet, legalábbis erre utal az, hogy a betegállomány változásáról, vagy a dolgozók mortalitásáról nem készítettek felmérést. Persze magát az elemzést nehezítheti, hogy a munkaadó -a személyiségi jogok védelme miatt - arra nem kaphat választ, milyen címen írja ki az orvos alkalmazottját. Az összehasonlító elemzést pedig nagyon megnehezíti - hívja fel a figyelmet Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének alelnöke -, hogy a táppénzszabályokban nincs egységes európai gyakorlat. Ők mindenesetre leginkább azt nehezményezik, hogy a vállalkozásoknak semmiféle rálátásuk vagy kontrolijuk sem lehet a betegállomány finanszírozásának módjára. A cégek kérhetik ugyan a betegszabadságon lévő dolgozó ellenőrzését is, ezért viszont fizetniük kell, mégpedig alkalmanként 15 800 forintot.

Az OEP szóvivőjének Molnár Barbarának elmondása szerint tavaly 1500 esetben kértek ilyen ellenőrzést a cégek. A Kisalföldnek nyilatkozó megyei igazgató Istánsuly Dezső úgy véli, érdemes vállalni az ellenőrzés költségét, különösen a magas „táppénzaránnyal bíró cégeknél", hiszen egy-egy ilyen ellenőrzés az egész vállalatnál visszatartó erővel bír. A Legrand Magyarország emberi erőforrás igazgatója Gáborné Sebesi Katalin tapasztalatai viszont ezzel ellentétesek. Ők néhányszor kérték az OEP-től a felülvizsgálatot, az viszont mindig a kiíró orvosnak adott igazat. Az ellenőrzésre, tehát - megállapítása szerint - nincs semmiféle eszközük.

Maga az OEP rendszeresen kontrollálja a táppénzkifizetéseket: 2007-ben 980 ezer eljárásból ötvenezerben bukkantak szabálytalanságra. Abban az esetben, ha jogtalan volt a kifizetés, az orvosnak és a táppénzre kiírt munkavállalónak együttesen kell megtérítenie az összeget, a munkaadónak pedig ez jogcímként szolgálhat az azonnali és rendkívüli felmondásra.

Átfogó elemzés híján csak találgatni lehet, hogy a hazai rövidülő betegállomány minek tudható be. A megkérdezett nemzetközi cégek sem tudtak arra válaszolni, hogy a más országokban működő leányvállatokkal összehasonlítva hasonlók-e a magyarországi tendenciák. Az adatok önmagukban, az adott ország jogszabályainak ismerete nélkül, amúgy is nehezen lennének értelmezhetők - jelezte Gáborné. Az élelmiszereket és élvezeti cikkeket forgalmazó Lekker-landnál elsősorban a javuló munkakörülményeknek és a motiváló intézkedéseknek tudják be a pozitív változásokat. A magyarországi cégnél a betegnapok száma az utóbbi két évben közel húsz százalékkal mérséklődött - tudtuk meg Major Krisztinától, a vállalat munkatársától. Ebben nagy szerepet játszik a műszakbeosztások optimalizálása és egyes munkafolyamatok átszervezése. Önmagában a technika hozta változások is alaposan megváltoztatják a munkakörülményeket, ami ugyancsak hozzájárulhat a betegszabadságon töltött idő csökkenéséhez, így - miként egy informatikai vállalkozásnál elmondták -, ha valakit elkap egy könnyebb betegség, otthonról látja el a munkáját, és ehhez a szükséges eszközöket is rendelkezésére bocsátják. Nem kontrollálják az igénybevétel jogosságát, abból indulnak ki, hogy a dolgozónak nem célja az, hogy átverje a munkaadóját. A Lekkerlandnál is csak akkor ellenőrzik a betegállományban lévőt, ha sem telefonon, sem levélben nem tudják felvenni vele a kapcsolatot.

A munkajogász, Lőrincz György tapasztalata szerint leginkább azok mennek táppénzre, akiknek már nincs sok vesztenivalójuk: nagyobb leépítés várható a cégnél vagy hírét vették, hogy veszélyben az állásuk. Ilyenkor azért többnyire bebizonyosodik az a mondás, hogy egészséges ember nincs, csak nem kellően kivizsgált, tehát a munkaadónak nincs sok esélye a bíróságon. Kivéve azt az esetet, ha a munkavállaló nem korrekten jár el - ügyvédi praxisában ez is előfordult -, tehát betegállományba vétetve magát jár be dolgozni, és az orvosi papírt csak akkor húzza elő, ha át akarják adni felmondólevelét.

A betegállományból 15 napot a munkáltató fizet - a kereset 80 százalékát -, ez a betegszabadság. A táppénzt akkor folyósítják, ha valaki ennél többet beteg, az összeg harmadát a munkáltató állja a többit a tb-kasszából folyósítják, és a kereset 70 százalékát pótolja. Létezik emellett a passzív táppénz, aminek maximális időtartama 45 nap (korábban ennél jóval hosszabb volt). Erre az jogosult, akinek keresőképtelenségét a felmondást követő három napon belül megállapítja az orvos, az összeget pedig a tb-kassza fedezi. A tapasztalatok szerint ezt a lehetőséget az elbocsátott munkavállalók jelentős része igénybe is veszi.