Nyilatkozik az egri kórház volt főigazgatója

Itt már régen nem a szakmáról, nem a betegek gyógyításáról van szó, hanem személyeskedésekről, egyéni érdekekről és egyéni bosszúkról.

A problémák nem újkeletűek: az elmúlt évtizedben három kinevezett és négy megbízott főigazgatója volt az egri Markhot Ferenc Kórháznak. A Heol.hu megkereste a korábbi vezetőket, akik közül egyik sem távozott jó szájízzel a posztjáról. Kíváncsiak voltak arra, vajon hogyan látják ők, immár kívülről az egri kórházban jelenleg történteket. Indokolt-e a magántőke bevonása ahhoz, hogy működőképes maradhasson az intézmény? Érthető-e a dolgozók ellenállása?

Dr. Szakács Ferenc 2005 júniustól 2007 áprilisi leváltásáig volt a Markhot Ferenc Kórház főigazgatója. Korábban három évig a rendelőintézet igazgatójaként is belelátott az intézmény működésébe. Jelenleg pedig szakértőként dolgozik különböző egészségügyi projektekben.

- Úgy gondolom, elég sok idő eltelt a puccsszerű leváltásom óta ahhoz, hogy tárgyilagosan lássam az eseményeket - bocsátotta előre dr. Szakács Ferenc. - Naprakészen ismerem a történteket, a régi kollégák közül sokan hívnak ma is, mesélik, hogy mi történt, és kérdik a véleményemet. A volt kórházi főigazgató kitért rá: vitathatatlan, hogy az egészségügyi kassza napjainkban elégtelen ahhoz, hogy megfelelő színvonalú ellátást biztosítson. Egyre több a pályaelhagyó, nemcsak az orvosok, de a szakdolgozók körében is. És már nemcsak Nyugat-Európába mennek, hanem a szomszédos országokba is, mert már ott is jobb a helyzet, nagyobb a megbecsülésük. Ezért a magántőke bevonása szükségszerű, természetesen szigorúan ellenőrzött formában.

- Ugyanakkor az Egerben kialakult helyzet ezen jóval túlmutat - hangsúlyozta dr. Szakács Ferenc. - Itt politikai csatározásról van szó. Csak éppen a szokásos adok-kapoknak az egészségügyi dolgozók és a betegek isszák meg a levét. Érdekes lenne a helyzet, ha nem a jelenlegi nyertes HospInvest kapta volna meg a jogot a működtetésre, hanem egy másik cég, amelynek a másik politikai térfélen vannak kapcsolatai. Akkor vajon ki tüntetne és miért, vagy mi ellen? Az országban a magántőke bevonásával működtetett intézmények nagyjából egyforma arányban oszlanak meg a két nagy párt valamelyikének támogatását bíró politikai háttérrel - fűzte hozzá az ex-főigazgató, s feltette a költői kérdést: - Akkor mi a probléma? Maga a kiszervezés és tőkebevonás ténye, vagy inkább az, hogy ez kinek sikerült?

Dr. Szakács Ferenc úgy értékeli, hogy az egri kórházi kollektíva ellenállása mindenképpen figyelemre méltó. - Nem emlékszem arra, hogy valaha is ekkora összetartás lett volna bármely magyar egészségügyi intézményben - jegyezte meg. - A dolgozók még a saját egzisztenciájukat sem féltve kitartanak az elhatározásuk mellett. Ez óriási emberi tett. De hogy ez végül tényleg a dolgozók előnyére szolgál-e, az kérdéses. Az idő ellenük szól, a kitartás ereje csökken, belefásulnak, belefáradnak, és elkezdenek félni, hogy megmarad-e az állásuk, miből tartják majd el a családjukat. Itt már régen nem a szakmáról, nem a betegek gyógyításáról van szó, hanem személyeskedésekről, egyéni érdekekről és egyéni bosszúkról. Ha az indulat győz a józan ész felett, az senkinek sem segít.

Összegzésként még ezt fűzte a témával kapcsolatos gondolataihoz dr. Szakács Ferenc: - Az a legszörnyűbb az egészben, hogy ebben a feszült légkörben sajnálatosan több évtizedes barátságok, hasznos szakmai kapcsolatok szűnnek meg, ráadásul barátokból, kollégákból ellenségek lettek.