Olcsó vodka, drága ár | Weborvos

Újabb alkoholizmusellenes kampányt szorgalmaz az orosz államfő.

Dmitrij Medvegyev megdöbbentőnek nevezte, mennyit isznak honfitársai, és elismerően szólt a gorbacsovi „száraztörvény" bizonyos elemeiről – tájékoztat a Magyar Nemzet.

Az orosz falvakban és városokban különböző intézkedéseket hajtottak végre az alkoholizmus ellen, és már egyes helyeken a sör reklámozásának korlátozását, vagy a teljes tiltást is fontolgatják. Persze erős az ellenállás, mert ez adja a reklámpiac mintegy tíz százalékát, s a tiltás 25 milliárd rubeles kiesést jelentene e szféra számára. De a sörfogyasztás visszaszorulása a büdzsét is érzékenyen érintené, hiszen az alkoholos italokra kivetett jövedéki adóból származó bevételek 23,1 százaléka jut a sörre, míg 63,4 százalék az erősebb, alapvetően a tömény szeszekre.

A helyi próbálkozások azonban aligha vezetnek eredményre, ezért egyre inkább érik egy átfogó intézkedéscsomag. Ezt sürgette a minap Dmitrij Medvegyev is. Az elnök az italozás méreteit látva megdöbbenésének adott hangot, s az alkoholfogyasztás elleni harc fokozására biztatta az egészségügyi minisztert. Ezután az államtanács ifjúságpolitikával foglalkozó ülésén elismerően szólt a múlt század nyolcvanas éveinek akkor rendkívül népszerűtlen alkoholizmusellenes kampányának bizonyos elemeiről, nem zárva ki korlátozó intézkedések bevezetését. Az ismert személyiségekből álló Társadalmi Kamara ennek jegyében emelné a jövedéki adót, reggel, éjszaka és munkaszüneti napokon betiltaná a szeszárusítást, szigorúbban büntetné azokat, akik fiatalkorúakat szolgálnak ki alkohollal.

A kormány – nem utolsósorban a költségvetés bevételeinek növekedését szem előtt tartva – az alkoholpiac állami szabályozására készül. Becslések szerint a szeszforgalom közel fele feketén zajlik, vagyis e rész után nem folyik be adó az államkasszába. Az állami monopólium bevezetése azonban sokak szerint nem oldaná meg a helyzetet, a tiltás pedig könnyen a visszájára fordulhat. Oroszországban már többször hadat üzentek az alkoholizmusnak, s vezettek be időről időre korlátozásokat, amelyekhez hasonlókat egy felmérés szerint a lakosság több mint fele ma is támogatna.

Mihail Gorbacsov 1985-ben még az alkohol gyártását is visszafogta. A „száraztörvény" két éve azonban ellentmondásos eredményeket hozott. Emelkedett ugyan a népszaporulat és az átlagéletkor, csökkent a bűnözés, viszont megszaporodtak a házi főzdék, az ostoba tiltások pedig a lakosság jogos felháborodását váltották ki.

A közhiedelemmel ellentétben azonban az oroszoknak nem veleszületett jellemzőjük az alkoholizmus. A múlt század elején például az ország még az európai fogyasztási ranglisták végén kullogott, s a komoly problémák csak valamikor a hatvanas években jelentkeztek. De mára a tragikusra fordult helyzet valóban sürgős állami beavatkozást igényel. Oroszország ugyanis tiszta szeszre átszámított egy főre jutó 15 literjével – a nem hivatalos kereskedelmet is figyelembe véve 18 literrel – magabiztosan vezeti az alkoholfogyasztás világranglistáját. Figyelemre méltó, hogy ez a szám 1864-ben még csak hat liter volt. A hivatalos statisztikák szerint 2,5 millió, a szakértők szerint több mint kétszer ennyi alkoholista él a 143 milliós országban. Jellemző az is, hogy a százezer lakosra jutó alkoholt árusító helyek száma Oroszországban nagyjából tízszerese a skandináv országokénak.

Az oroszok azonban nemcsak sokat, de veszélyesebben is isznak. A torontói egyetem kutatói által a minap a The Lancet című angol orvosi hetilapban közzétett tanulmány szerint miközben világszerte csupán minden 25. ember hal meg közvetlenül a szeszfogyasztással összefüggő okok miatt, addig Oroszországban minden hetedik haláleset magyarázható az alkoholizmussal. A 15 és 54 év közöttiek halálának több mint felének az oka az egyébként olcsó vodka. Tízből nyolc gyilkosság elkövetője iszik, míg az öngyilkosságok 40 százalékát követik el alkohol hatása alatt.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a jelenlegi halálozási statisztikák ismeretében a húszéves férfiak alig negyven százalékának van esélye arra, hogy megérje a hatvanadik évét. Az erősebb nem átlagéletkora alacsonyabb, mint Bangladesben: a múlt század hatvanas éveitől három évvel elmaradva 61,4 év (a fejlett országokban ez a szám 75 év), míg a gyengébbik nemé 73 év. A férfiak közel fele nagyivó, a két nem alkoholistáinak aránya pedig négy az egyhez.

Alkoholmérgezés következtében évente kétszer annyian halnak meg, mint amennyi embert az afganisztáni háború tíz éve alatt a Szovjetunió vesztett. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az orosz fiatalok az eddigi 17 év helyett immár átlagosan 14 éves korban ismerkednek meg az alkohollal, s a tinédzserek harmada napi rendszerességgel iszik.

A tragikus népességfogyás fékezi a célként egykori nemzetközi súlyának visszanyerését megfogalmazó Oroszország fejlődését. A két éve kidolgozott demográfiai politika végcélként 75 éves átlagéletkort tűzött maga elé, s komolyan támogatja a népszaporulat növekedését is. Mindez azonban egyelőre a születések számának négyszázalékos emelkedése ellenére is álomnak tűnik, hiszen a számítások szerint 2025-ig a lakosság száma 11 millióval lesz kevesebb a mostaninál.

Ha a trend folytatódik, akkor elemzők szerint ez tovább gyengíti az ország versenyképességét, egyre aggasztóbb lesz a munkaerőhiány, romlik a munkaerő minősége, az amúgy is elnéptelenedő Szibéria lényegében kínai bevándorlók kezébe kerül, s megnő a lakosságon belül az iszlám hitűek aránya. Egy szóval hiányoznak a nagyhatalmiság humán előfeltételei.