Olimpia: elvették az örömünket

A vártnál jóval gyengébb teljesítmény összefügghet hazai szocializációs gondokkal, sajátságokkal.

Pekingi olimpiai kudarcaink és azok hatalmi narratívája újabb frusztrációkkal „gazdagították" a hazai társadalmat, amely az ötkarikás játékoktól feloldódást várt, illetve közösségi összetartozás-élményének a frissülését. Némely sportoló mentális tartása már csak azért sem tökéletes, mert az uralkodó politika kisebbíti az élsport értékét, illetve támadja a magyarságtudatot - mondta el Münnich Iván klinikus pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság volt főtitkára, neves agressziókutató, akit a Magyar Nemzet kért fel, hogy értékelje saját szakmája szemszögéből a magyar vonatkozású olimpiai történéseket és azt, mindezek hogyan függnek össze a társadalom-lélektannal, a „nemzeti pszichével".

Münnich Iván szerint a sikerek - „éremeső" - elmaradása összefügghet azzal, hogy némely sportoló mentális tartása nem volt megfelelő, ami leginkább szoros helyzetekben derült ki. A pszichológus szerint a mentális tartás ilyen „megroggyanása", egyáltalán: a vártnál jóval gyengébb teljesítmény összefügghet hazai szocializációs gondokkal, sajátságokkal.

A nemzeti közösség fizikai létét is veszélyezteti a mostani hatalmi garnitúra, mindenekelőtt az egészségügyi rendszer leépítésével, a kórházak bezárásával, épületeiknek, telkeiknek elkótyavetyélésével, valamint a közbiztonság elhanyagolásával. „A szorongás, a félelem, a csalódottság indulatokba csaphat át - magyarázta az agressziókutató -, fontos, hogy inkább építő módon igyekezzünk feloldani magunkban a felgyülemlett frusztrációkat". Münnich végül megjegyezte, hogy a kreatív tevékenység is oldja a feszültségeket, s a kreativitásnak nem kevéssé lehet ihletője, gyökere a nemzeti kultúra.